Súlyos sérülése után építi magát Devecseri Szilárd

A Szombathelyi Haladás korábbi háromszoros válogatott védője szinte napra pontosan két hónapja, február 24-én, a Kisvárda (0-1) elleni Mol Magyar Kupa-nyolcaddöntőn sérült meg. A 31 éves játékos egy vendégszögletet követően rosszul ért talajt, és mint kiderült, Achilles-ín-szakadást szenvedett a bal lábában. A rutinos játékost még aznap este megműtötték a kórházban, másnap pedig hazamehetett. Azóta rehabilitációját tölti, és készül a reményei szerint őszi visszatérésre.

– A remekül sikerült műtét után tíz napig szinte fel sem kelhettem az ágyból, de ha mégis, akkor csak mankóval közlekedhettem – mondta Devecseri Szilárd. – Amellett, hogy lelkileg nem könnyű feldolgozni egy ilyen súlyos sérülést, talán ez a tíz nap volt a legborzasztóbb. Ki voltam szolgáltatva, persze a feleségem mindenben gondoskodott rólam. Egyedül a kislányom örült annak, hogy otthon voltam, hiszen – a lehetőségekhez mérten – többet tudtam vele foglalkozni. Tíz nap után kiszedték a varratokat, majd vettem egy speciális csizmát, amelyben be lehetett állítani, hogy milyen szögben döntse meg a bokámat. Éjjel-nappal viselnem kellett, de meg is lett az eredménye, hiszen idővel óvatosan ráléphettem, terhelhettem a bal lábamat is. Így idő előtt eldobhattam az addig viselt mankóimat is – egy hónapja kezdtem el a rehabilitációt, a gyógytornát az Illés Akadémián dolgozó gyógytornásszal, Kaposi Bettinával. Heti ötször dolgozunk, egyik nap terhelem a lábamat, a másikon erősítő gyakorlatokat végzünk – az elveszített combizomzatomat próbálom visszaépíteni. Bevallom őszintén, a gyakorlatoknál néha úgy kell visszafogni magamat, hajlamos lennék túlteljesíteni a penzumot. Szerencsére, ha sétálok, egyáltalán nem fáj a lábam. Viszont terhelés hatására még bevizesedik a bokám. De ez normális.

Örömhír számomra, hogy hétfőn vezethettem újra autót, ugye a kuplung benyomása eddig a sérülésem miatt nem ment. Egyébként Séllei Árpád ügyvezető igazgató és a Mátyus János vezette szakmai stáb, aztán a maszszőrök és a játékostársaim is rendszeresen érdeklődnek. Szerencsére az akadémián jó kezekben vagyok, jó körülmények között dolgozunk. Nem is a fizikális rész az, ami nehéz, hanem mentálisan kemény feldolgozni ezt az egész szituációt. Például amikor lábujjhegyre kell állnom, de nem tudom megtartani magam, az elkeserít. Türelmesnek kell lennem. Már dekázgatok is, szóval vannak apró sikereim. Papíron a műtéttől számított hat hónap múlva mecscset játszhatnék – így tehát nagyon remélem, hogy legkésőbb szeptemberben már ismét futballozhatok. Úgy tervezem, hogy július végén elkezdhetek edzeni, és akkor szeptemberben valóban számíthatna rám a szakmai stáb. Borzasztó kívülről nézni a csapatot, nemcsak a mecscsek, hanem az azt megelőző hangolódás, a készülődés, aztán az edzések és persze a játékostársaim is hiányoznak. Így jártam, ezt el kell fogadnom, de most már csak előre nézek.

Kiemelt képünkön: Devecseri Szilárd nap mint nap keményen dolgozik azért, hogy visszatérhessen