40 évvel ezelőtt szinte valamennyi szombathelyi óvodást szemrevételezte Baján doktor

Az átfogó szűrővizsgálat során a szemrevételezett több mint 1700 kiscsoportos gyermek egyharmadát (!) hívták be a szakrendelésre, de csupán kétharmaduk jelent meg. Szemüveget 207 gyereknek írt fel az orvos. Összehasonlítási alap híján nehéz lett volna akkoriban megállapítani, hogy a szembetegségek száma nőtt-e, mivel Vas megyében ehhez hasonló átfogó szűrés még nem volt. Az országban is csak Debrecenben végeztek hasonló munkát 1981-ben.

Hogy a vizsgálat elérte-e a kívánt célt, arról Baján főorvosnak voltak kétségei, hiszen a vizsgálatok után 150-200 olyan gyerek élt a megyeszékhelyen, akit kiszűrtek, hogy szemüvegre szorult volna, de szülei messze elkerülték a szakrendelők környékét az orvosi jelzések ellenére is.

Amikor a szülők megkapták a papírt, hogy hány dioptriás szemüveget váltsanak ki, természetes volt, hogy először meglepődtek. Nehezen tudták elhinni, hogy egyik napról a másikra 4-5 dioptriás lencse kellett annak, akinek a szemével korábban nem volt semmi baj. Pontosabban: betegségnek semmi külső jelét nem lehetett látni.

– Ha a szülő ilyenkor bizonyságképpen az egyik orvostól a másikig szalad, azért nem haragszom, fő, hogy törődik a gyerekkel – nyilatkozta a vizsgálatok eredményeiről a főorvos.

Nem új keletű a mondás: akinek szemüveg kell, az nem biztos, hogy rosszul lát. Így volt ez akkoriban is, hiszen a szülők rendre azt hajtogatták, hogy a látásélességgel semmi baj nincs. Csakhogy azzal nem voltak tisztában, hogy egy kisgyerek szeme olyan rugalmas, hogy tizennégy dioptriát is képes kiegyensúlyozni, de ennek meg is van az ára: a kicsi túl- erőlteti a szemét. Sokan kerültek orvoshoz gyakori fejfájással, aztán kiderült, hogy a szemükkel van baj. A szemészeti szűrés az olyan gyerekeket is kiemelte, akiknél látszólag a szemerőltetésnek semmi külső jele sem volt.

A munkát az egész város területén 1980 januárjától két ember végezte nem kis lelkesedéssel, no meg egy speciális műszerrel, amely az óvodai fényviszonyok között is láthatóvá tette a betegséget. A problémás gyerekek beutalót kaptak a szakrendelésre. Amilyen jól szervezett volt a szűrés az óvodákban, annyi fáradtsággal járt következetes végigvitele. Elvégre a szemészeten amúgy is rendkívül feszített volt a tempó.

A szülők felvilágosítását, no meg a meggyőzésüket az óvónők és Zsolnai Tivadarné védőnő vállalta magára, aki egész Szombathely területén a szűréssel kapcsolatos előkészítő és befejező feladatokat látta el. Az óvodai vizsgálat után pár héttel újból visszament ellenőrizni, hogy minden gyerek eljutott-e a szakorvoshoz. Akik hiúsági kérdést csináltak a szemüveg viseléséből, és nem vitték a gyereket, azoknak az óvónők külön szóltak, aztán a lakásukra is kiment a körzeti védőnő.

A szemüveges óvodás az óvónőknek is nagyobb odafigyelést jelentett. Alvás előtt a gyerekek jelével ellátott tasakokba tették a szemüvegeket, hogy össze ne cseréljék. Mert bizony egyformák voltak.

A választék igencsak szegényes volt, a gyártók mintha elfelejtették volna, hogy nem kicsinyített felnőttszemüvegekre lett volna szükség, hanem olyanra, amely a gyerek orrához, arcberendezéséhez igazodik. Mellesleg vidám, csinos keretekre is szükség lett volna, mert a szülői döntés alternatíváját a szépség vagy csúnyaság határozta meg, amikor azon hezitáltak, hogy elvigyék-e orvoshoz a gyereket vagy sem.

Kiemelt képen: Pillanatkép a rendelőből 1981-ben. Baján főorvos gyereket vizsgál