2021.08.24. 14:00
Helyben termett, helyben kínálják a csemegekukoricát – Kőszegi háztáji gazdaságban jártunk
Magyarország csemegekukorica-nagyhatalom: Borsod, Békés és Hajdú-Bihar megyében kifejezetten kedvezőek a klíma- és talajadottságok a termesztéséhez. Vasban ehhez képest kevéske van a retró strandételből: mi egy háztáji gazdaságban találtunk.
– Két hét késésben voltunk a vetéssel, így a betakarítást is csak múlt héten tudtuk elkezdeni – hallottuk Vágfalvi Gábortól, aki egy gazdálkodó társával fogott össze: próbaképpen fél hektárnyi gondozatlan rétet tettek rendbe és fogtak művelésbe egy zártkerti területen. Felnézve a kőszegi hegy látszik. A tulajdonosok szerint ilyen magasan – 350 méterrel a tengerszint felett – rajtuk kívül senki nem termel kukoricát.
– Normál esetben a kukoricát évjárattól függően április első dekádjától május közepéig vetik, de az idén minden termelő megcsúszott a tavaszi hidegek miatt. Nagyon száraz talajba került a vetés május végén, és egy hónapig nem esett eső a növényre. Öntöztünk, hogy kikeljen: éjszaka ment a locsoló májusban, júniusban. Védekeznünk kellett a rovarkártevők ellen is. Vetéskor a talajlakó drótférgek, pajorok, a kelőfélben lévő állományban a barkók ellen.
A kukorica egyik ellensége az USA-ból behurcolt kukoricabogár, ami lerágja a bibét. A másik a gyapottok-bagolylepke: a bajusz felől rágják a kifejlett szemeket. A hőmérséklet és a talaj sem volt ideális, ehhez képest a végeredmény nem túl rossz – nevet Gábor. És tényleg: egy korábban és egy később érő fajtát vetettek. Mind a kettő egészséges, az egyik ráadásul óriási – 24 centiméteres – csövű és szuper édes, ahogy a fajtaleírás is jellemzi.
Az ötezer négyzetméteren termett csemegekukorica természetszerűleg túlnő két család szükségletén. A Kőszegen több évtizedes hagyománnyal bíró becsületkassza intézményét rendelték az ötlethez: az uborka, a cukkini és a paradicsom mellett most éppen ehhez a kiskerti növényhez is hozzájuthatunk a városban. Helyben termett, helyben kínálják, rövid az ellátási lánc – ez sem utolsó szempont a vásárlók felől nézve.
A gyakorlatban mindez úgy fest, hogy a nyitvatartási időn kívül az árut egy talicskában tolják ki a földterület elé, és a város több pontjára előre kiszerelt csomagolásban és csövenként is: ki-ki válogasson, pakoljon, és vigye, amit választott.
Amikor ott jártunk, három tizenéves strázsált a kasszánál: merthogy a két család a gyerekeket is bevonta a termesztésbe, a kukoricaszedésbe. Hasznos időtöltést, nyári elfoglaltságot ad a kukorica, önellátásra nevel és segít a vállalkozói látásmódot kialakítani a munka, ami egyben játék is: élő Gazdálkodj okosan – így gondolkodtak.
Ábel (15), Ella (11) és Simon (15) a nagy, érett csöveket szedik, a kicsik csúcsa még fehér, fejletlen – mondták. Simon a város több pontján lévő becsületkasszákat tölti fel naponta: kismotorral körbejár, a nap végén összesítenek.
Amíg a Szabóhegyi úton érdeklődtünk, szombathelyi házaspár érkezett: Dési János és a felesége, Mariann már kóstolták a kukoricát. Kőszegi hétvégi házukba másnapra a családot várták, nekik vittek utánpótlást. Debreczeni Attilával a Vas Megyei Gyermekvédelmi Központ Kőszegi Fiú és Lány Gyermekotthonába több mint 70 gyermeknek küldtek Gáborék uzsonnának valót.
Végül főzési tippet kaptunk: hántsuk le a kukorica burokleveleit, öntsünk annyi vizet az edénybe, amennyi ellepi a csöveket, és a forrástól számítva 10-12 percnél ne főzzük tovább, ha puha szemeket akarunk. És gondoljunk a télre is: blansírozva – egy-két percre forró, lobogó vízbe mártva – tegyük el a kukoricát. Minden mélyhűtőben elfér, és télen is kiváló csemege.
