Kitüntették a lukácsházi polgármestert, aki kezdetektől térségben gondolkodik, és egy új közös hivatal az álma

Korábban már megkapta a Lukácsháza községért kitüntetést, amit nagy becsben tart, hiszen a helyi közösség elismerése. Meglepte, amikor nyáron az állami kitüntetés ügyében keresték, mondja Virág János. És mindjárt annak ad hangot, nem véletlenül tart ott Lukácsháza, ahol tart: jókor születtek jó döntések. Legutóbb a bölcsődefejlesztés átadó ünnepségén idézte Joel Barker híres mondatait, amelyek érvényesek rá és az egész településre: „A jövőkép cselekedetek nélkül üres álmodozás. A cselekedet jövőkép nélkül csak tevés-vevés. A jövőkép és az eléréséért indított cselekedetek együtt megváltoztathatják a világot.„

– Az, hogy Lukácsháza sok szempontból versenyelőnyben van, az elődöm, Albert Csaba és Dr. Vágó Attila érdeme is: 1993-ban az ő közreműködésükkel telepedett le itt a svájci ampullagyár, és azóta folyamatosan bővül. Azóta több kisebb cég is ide tette a székhelyét, ennek is van hozadéka a település számára. Elkötelezetten akartuk, akarjuk Lukácsháza fejlődését.

Virág János messziről, Hajdú-Bihar megyéből került Vasba, szervezőkészsége, szívóssága hamar megmutatkozott, de „mindig kellett egy helyzet, ami tovább lendítette, egy pedagógus, aki többet látott benne”. Így történt, hogy esztergályos szakmával a kezében a szombathelyi főiskolára jelentkezett testnevelés-népművelés szakra. 1988-ban diplomázott, pályakezdőként a gyöngyösfalui ÁMK-ban helyezkedett el, mellette testnevelést tanított az általános iskolában. 22 évig a kettős funkcióban dolgozott, a rendszerváltozás után képviselői feladatot vállalt és 2010-ben mérette meg magát polgármesterként. – A művelődési házban nagy elánnal láttam neki a munkának: hagyományt teremtettünk az idősek napi, nőnapi rendezvénnyel, a mindenki karácsonyával. Ehhez jöttek a ’90-es évek közepétől a falunapok, közben a szőlőhegyi fejlesztés ötlete, apránként építettük a rendezvénykínálatot. Nappal tanítottam, versenyekre jártunk, esténként a közösségi házban nyitva tartottam. 2010-től magasabb fordulatszámra kapcsoltunk az új képviselő-testülettel, más szemléletű csapat kezdett munkába. Főállásban vállaltam a polgármesterséget, mellette tavalyig az óvodások nálam tanulták a futball alapjait. Hatalmas előny volt, hogy nem üres kasszát kaptunk: jelentős tartalékkal vettem át a települést. Gondosan gazdálkodtunk: a mai napig rendelkezésre áll az összeg, továbbra is ez a fejlesztés alapja. Adalékként: 2010-ben 700 milliós, két évvel ezelőtt már közel 3 milliárdos vagyonnal rendelkezett a falu.

Csak dióhéjban arról, mi minden történt az elmúlt több mint 10 évben: 2011-re elkészültek a csömötei szőlőhegyre vezető (külterületi) utak. A szőlőhegy a Soproni-borvidék része lett, a falu turisztikai értéke megnőtt. Hatalmasat fejlődött az intézményhálózat: négycsoportosra bővült az óvoda (rekordgyorsasággal, fél év alatt épült meg), felújították az iskolát, a közösségi házat, bölcsőde létesült, amelyet nemrég bővítettek, biogyümölcs-feldolgozó épült, figyelnek az úthálózat karbantartására, őrzik az egyházi örökséget. 2014 óta szervezik a pincés-kemencés napokat a Csömötei szőlőhegyen, összekötve a rendezvénnyel az ottani szőlő-és borkultúrát, és évenként a böllérversenyt. Most jött el az idő és a forráslehetőség, hogy bele tudjanak vágni az 1995-ben épült egészségház felújításába.

– A kezdetektől térségben gondolkodom: ha fejlesztjük az intézményhálózatot, azt egy nagyobb közösségért tegyük, így lehet gazdaságosabban fenntartani. 1974 óra 2900-as összlakosságszámmal a szövetségesünk Gyöngyösfalu, Pusztacsó, Nemescsó és Kőszegpaty; 2013 óta Kőszegszerdahely, Kőszegdoroszló és Cák is. Ez hozta meg a bátorságot az „előre meneküléshez”. 2014-től Ágh Péter országgyűlési képviselő is aktív térségi szemléletet vázolt fel, és támogatta az elképzeléseinket.

A civil szerveződéseket is büszkén említi: az 1993-ban újra alakult sportegyesületet, melynek 2007-ig ő volt az elnöke. A labdarúgóik feljutottak a megyei II. osztályba, majd pályázati és a TAO-lehetőségeket kihasználva „újra a gázpedálra léptek”: utánpótlás-képzésbe kezdtek, bővítették a sportlétesítményt. Aktívak a Borbarát Hölgyek, a Lukácsházi Boszorkányok, a nyugdíjas klub, a színjátszók, a Derű néptánc csoport és a fogathajtók versenyei is vitték, viszik Lukácsháza hírét.

– A negyedik legnagyobb munkáltató maga az önkormányzat 14 dolgozóval, emellett 30 főt foglalkoztat a Gyöngyház Óvoda, Bölcsőde és Konyha. Egy új közös hivatal még az álmom. Jó lenne még ebben a ciklusban megvalósítani – mondja. És mosolyogva jegyzi meg: még legalább egy ciklusra való elképzelése van. Amíg tud, hasznára akar válni a településnek, utána időben átadja másnak a stafétát.

– Polgármesterként maximálisan alkalmazkodni kell a mindenkori körülményekhez. Naprakésznek lenni, ami az információkat illeti. Ötletek kellenek, rövid, közép és hosszú távú tervek, és nem árt, ha vannak meglévő tervek az íróasztalfiókban a néha szűk határidejű pályázatok miatt. Igyekeztem mindig megmaradni a település egészének fejlesztése mellett, nem elbillenni egyik irányba sem. Hitelesnek maradni, és partnerként tekinteni mindenkire a közös cél érdekében.

Kiemelt képen: Virág János szerint lényeges, hogy rövid, közép- és hosszú távon is legyen stratégia