A világ hétköznapi dolgai egyre jobban érdeklik a kisiskolásokat – Szakértő tartott előadást

Jean Piaget svájci pszichológus fejlődéselméletét említette, ő a kisiskoláskort – a 6–12 éves kor közötti időszakot, az alsó tagozat egésze és a felső tagozat eleje tartozik ide – konkrét műveleti szakasznak nevezte. Ez arra utal – viszonyítva az óvodáskorhoz –, hogy a gyermek már képes arra, hogy tárgyakat és cselekvéseket fejben összerakjon, szétválasszon, sorba rendezzen és átalakítson. Összetettebb logikai gondolkodásra képes tehát, sokkal logikusabb, racionálisabb a gondolkodásmódja, ezt azonban még csak konkrét tárgyakra, személyekre tudja vonatkoztatni, még kevésbé képes az igazán elvont gondolatokra, érzelmekre, filozófiai mélységekre, amelyek a kamaszkorban már jellemzőek lesznek.

A kisiskolás gyermeket egyre jobban érdeklik a világ hétköznapi, materiális, kézzelfogható dolgai, legyen szó a bolygókról, a csillagokról vagy az időjárással kapcsolatos jelenségekről. Elkezdi foglalkoztatni az elmúlás, a halál is, hiszen kialakul nála a tárgy­állandóság, amivel felfogja, hogy aki elhunyt, az nem jön többet vissza. Összességében a felnőttekéhez hasonló módon gondol már erre, fogalmazta meg a pszichológus.

Említette azt is, hogy apránként csökken a gyermek egocentrizmusa. Az egocentrikus világkép az óvodásokra jellemző: ők saját magukból kiindulva gondolkodnak a világról. Azt hiszik, hogy amit éreznek, azt érzi a másik is, amire gondolnak, a felnőttnek is az jár a fejében. Ahogy beérnek az iskoláskorba, ez a mágikus gondolkodásmód elkezd leépülni, átveszi a helyét egy jóval érettebb viszonyulás. A kisiskolás már képes szociális nézőpontot váltani, kicsit a másik szemével is látni a világot. És képes hatékonyabban kommunikálni olyan tárgyakról és személyekről, amelyek nincsenek jelen.

A 8-9 évesek már valódi empátiát képesek érezni. Ha ők okoznak valamit, képesek felmérni, hogy a viselkedésük milyen érzelmi állapotot vált ki a másik emberből és együttérezni vele, bele tudják élni magukat a másik helyzetébe. Mint mondta, kisebb korban is meg lehet figyelni empátiához hasonló megnyilvánulást, de ez még inkább tanult viselkedés. A kisgyermek tudja, hogy adott helyzetben mit kell mondani, ezért mondja.

Visszatérve a gondolkodásmódjukra: jellemző a decentrálás, ami arra utal, hogy a tárgyaknak egyszerre egynél több tulajdonságát is képesek figyelembe venni, és többszörös kritériumok alapján tudnak kategóriákat alkotni. Átlátják azt is, hogy egy adott viselkedés mögött lehet, hogy más a szándék. (Valaki kölcsönad nekik valamit, közben ki akarja őket használni vagy mosolyog, miközben szomorú.) Megértik, hogy egy ember érzései és cselekedetei nem mindig vannak összhangban.

Jellemző a konzerváció is: felmérik, hogy egy adott tárgy tulajdonságai attól még állandók maradnak, hogy bizonyos külső tulajdonságaik megváltoznak. Ennek tesztelésére egy kísérletet ajánlott: fogjunk egy pohár vizet, öntsük át a tartalmát egy fazékba. Kérdezzünk rá a gyermeknél: hol van több víz, a pohárban vagy a fazékban. Attól, hogy átöntjük, még ugyanannyi vizünk marad, csak nagyobb térfogatú edénybe kerül.

Ha visszaöntjük a vizet a fazékból a pohárba, láthatja, hogy ugyanaz a mennyiség megmaradt. Felfogja, hogy ha semmit sem veszünk el, és nem is adunk hozzá, a mennyiség azonos marad. Gondolkodásuk ismérve a logikai szükségszerűség is: megértik, hogy bizonyos tulajdonságok megőrződnek, még ha látszólag megváltoznak is.

Végül arra figyelmeztetett: ne várjunk el olyan viselkedést a gyermekünktől, amire valójában még nem képes.