Gombaszezon Vasban – A viszáki határban szürke pereszkét és légyölő galócát is találtunk – fotók

Egy biztos, ahol a vargánya anyja, vagyis a hófehér kajsza lisztgomba megjelenik, ott nagy eséllyel találunk vargányát is. Az útszéli autók, a kosárral, vödörrel felszerelt biciklisek jelzik, hogy nagy a gombászókedv a megyében. Az Őrség különösen jó terepet

kínál. – Az őszi vargányának nincsen párja, mert ez egészséges és ropogós. Persze jó a nyári is, de abban általában sok a féreg és a kukac – mondja Pungor Géza, akivel Viszákon, szülői házánál találkozunk.

Nagy erdőjáró, gyermekkorában nagyszüleivel, szüleivel gyakran járt ki a természetbe. Ez a szokása máig megmaradt. Hogy mettől meddig tart a szezon, az abszolút időjárásfüggő. Kell a meleg, de kell a csapadék is. Tavaly egészen az év végéig kitartott a gombászidény, Gézáék még december 3-án is találtak vargányát. Az őszi vargányának még most is szezonja van, ez a jó időnek köszönhető. A holdállás sem mindegy, ezt sokszor mondták a nagy tapasztalattal bíró öregek. Most éppen telihold van, ez kedvez a gombáknak. Az őszi vargánya hasonlít néhány mérgező tinórura, ezért nagyon kell figyelni a gombavadászat során.

Egy téglaszínű, harmincegy éves Wartburggal megyünk a viszáki határba, ahol Pungor Géza és felesége, Kati kalauzol bennünket. Hetente többször járnak az itteni erdőkbe, van itt magántulajdonuk is. Tudják, hol vannak a biztos gombalelőhelyek. Nyáron a tölgyesekben, a napsütötte erdőszéleken érdemes keresgélni, ősszel inkább a fenyvesekben. Mi egy lucosba érkezünk. Pár lépés után fel is tűnik az első vargánya. Fiatal, egészséges.

Az ember szinte a szájában érzi karakteres ízét. Találunk pár fenyőalját, vagy más néven ízletes rizikét is, de ez tényleg nem tetemes mennyiség, csupán néhány darab, mutatóba. De amit „kaszálni” lehetne, az a légyölő galóca. Feltűnő piros színével, fehér varszerű foltjaival egyszerre teszi meséssé és veszélyessé az erdőt. Alapvetően a hűvöset kedveli, neve sem véletlen: régebben papírra kenték és légyölőként használták. Sokan csak azért járják az erdőt, hogy lefotózhassák ezt, a szentimentálisan mesegombára keresztelt mérgező gombafajt.

Ideje van most a szürke pereszkének, ebből is látunk néhányat. Ehető fajta, de mi nem szedjük fel. Földön hagyjuk a barna pereszkét is, ami csoportban nő, és szintén ehető. Vargányára vadászunk, az úrigombára, merthogy így nevezték régen. Manapság a királyi gomba vagy a kalapos gombák nehézsúlyú bajnoka névvel is illetik, egyik ízére, a másik inkább küllemére utal.

– Jellemzően szeptember végén van a gombák nagy őrségváltása. A melegkedvelő fajok helyett előjönnek az ősziek, ezek gyakorlatilag a tartós fagyok beálltáig uralják az erdőt. Mi tavaly decemberben még szedtünk vargányát, ez is mutatja, hogy a szezon télre is áthúzódhat – mondja Géza, aki azonnal egyértelműsíti, hogy számára a vargánya a kedvenc.

A vargánya tejfölös krumplilevesbe is kiváló, és pörköltnek sem utolsó. Van, hogy kirántják vagy csak olívaolajon és hagymaágyon futtatják meg. Rántott formában majonézes burgonyával is tálalják. Nyersen, hajszálvékonyra forgácsolva igazi ínyencségnek számít.

Közben átmegyünk a Víz mellé – így hívják a falubeliek ezt a viszáki területet, a futballpálya közelében. Itt is sok a lisztgomba, ez ugye jelzőrend­szer. Azt jelzi, hogy vargánya van, vagy legalábbis volt, amíg valaki fel nem szedte. A másik terület az úgynevezett Sós, oda is érdemes kimenni, az éppen a falu másik végében található.

Géza édesapja 80 éves, édesanyja 73, mindketten erdőjárók. Mindig pirkadat előtt indulnak, ez régi szokás. Nem várnak reggelig, pláne nem délelőttig. Otthon a vargányát gondosan kiszárítják, így télen is rendelkezésre áll.

Mielőtt eljönnénk, kapunk kóstolót. Rántott vargányát, tökmagolajos savanyú káposztát és friss fehér kenyeret. Ilyet sem mostanában ettünk tízóraira. De az Őrség már csak ilyen, ha gasztronómiáról és megvendégelésről van szó.