Nyolc évszázad emlékeit őrzi az Ó-major Pornóapátinál

Ha valaki napjainkban keresi fel a helyszínt, már ennyit sem lát. Az „újabb szerűnek” nevezett épületek időközben megöregedtek, senki nem törődik velük, lassan összedőlnek. A „sáncolatok” még kivehetők, de a Rómer Flóris régész által látott vagy inkább látni vélt háromhajós bazilika körvonalai a földfelszínen már nem tűnnek elő. Az Althof, vagy mai elnevezéssel Ó-major története három időszakra bontható. Nincsenek éles határvonalak, de jól elkülöníthető, hogy mikor milyen funkció került előtérbe. Az első háromszáz év a ciszterciekhez kapcsolódik. Az itt állt apátságot a Ják nemzetségbeli Mike alapította az 1200-as évek legelején. A rend 1221-ben lett az Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt templom, a monostor és persze a hozzá tartozó birtokok gazdája.

 A szerzetesek a török veszély miatt 1532 körül elhagyták Pornót. A XVI. század közepén a helyet megerősítették. Ennek nyomai még ma is látszanak. Az egyházi jelleg nem szűnt meg, de az épületegyüttes ebben az időszakban gyakorlatilag várként működött. Az apátság a Pinka lapályán egy alig érzékelhető kis magaslaton áll. A XIII. században felbukkanó „insula Porno” (Porno sziget) elnevezés is vízzel körülvett helyre utal. 1550 táján is ezt a természeti adottságot használták fel, amikor a védműveket kialakították. A vizesárok még az 1700-as évek végén készült katonai térképen is megfigyelhető. Az apátság és annak javai 1640-ben Draskovich György győri püspök jóvoltából a soproni jezsuiták tulajdonába kerültek. Ők birtokolták egészen 1773-ig, a rend feloszlatásáig. Időközben elkezdődött az apátság harmadik korszaka. A Pinka-völgyi erődítményre már nem volt szükség, a hely egy gazdaság központjává vált. A legnagyobb változás az 1700-as évek végén következett be, amikor a templomot és monostort lebontották, köveit széthordták. Az alapok talán még ott vannak a földben. 

A Rómer Flóris által említett „újabb szerű” épületek valamikor az 1800- as évek első felében épültek. A birtokot és a majort 1803-ban Esterházy Károly vásárolta meg, majd rövidesen a Liechtenstein család tulajdonába került. Ők is továbbadták, a pornóapáti birtok az 1800-as évek második felétől 1945-ig a bajor királyi hercegi uradalomhoz tartozott. A „sziget” helyi gazdasági központ funkciója is háttérbe szorult, a gazdatiszti ház is átkerült a faluközpontba. Az Ó-major alig kőhajításnyira van a határtól, így a második világháborút követő évtizedekben megközelíteni is nehezen lehetett. 

Tíz-tizenkét évvel ezelőtt újsághírek szóltak arról, hogy a majornak új tulajdonosa van. Ki tudja miért, de a hely gazdátlan maradt. Ha valaki úgy gondolja, hogy a pornói ciszterci apátságból mára az égvilágon semmi sem maradt, téved. Azt „Althofnak” csak a romjait látjuk, de a hely mégis nyolc évszázad emlékét őrzi. Antiochiai Margit tiszteletét a falu 1700-as évek végén épült temploma viszi tovább. A régi faragott kövek közül is megőrződött néhány, a többi pedig beépült a település házaiba. A mai templom egyik harangja 1492-ben készült, valószínűleg az apátságból került át a mostani helyére. Az Ó-majort és környékét a hagyomány „megszentelt földként” tartotta számon. Ezzel is összefüggésben lehet, hogy 1938-ban, illetve 1946-ban két szobrot is állítottak az oda vezető út mellé. A Magyarország Nagyasszonyát ábrázolót Gyergyák Jenő, a Jézust megjelenítőt pedig feltehetően Hudetz Emil készítette.