A Hetyei család nyomában - fotók

Márciusi kora délutánon a nap sugarai bejárják az egész nagykölkedi temetőt. Kevés a fa, így bátran táncolhat a sírokon a napsugár. A szél is eleven, metsző és hideg, a cúgnak szabad akarata van. De, hát az élet is ilyen: hol táncot járhatunk könnyű fejjel és bolondos szívvel, hol karcolja létünket a hideg. Nyakunkba szakad a felelősség, a döntés, a szabad akarat utáni vágy, úgy mint 1848 március idusán. Az nem a fesztelen tánc időszaka volt. Francsics Zoltán, Nagykölked polgármestere kalauzol bennünket a visszafogottan díszített Hettyey-kriptához, amelyet megrogyott vaskerítés övez. A település első embere azonnal jelzi, hogy felújításra lenne szükség, erre pályáznának, mert a Hettyey család jeles alakjait számon tartják a 159 lelket számláló faluban. 

Hettyey István és testvére, Vince a helyi értéktárba is bekerültek a 19. századi híres kartográfus Péchy Imre mellé, merthogy ő is a falu szülötte volt. Minden kopottság, minden rogyottság ellenére látszik, hogy a nagykölkediek szíve a helyén van, a kripta bejáratánál üvegmécsesek és egy kis koszorú is fehér selyemrózsával. Mindig hoznak valamit, így emlékeznek. A kriptában, a bejárattal szemben Mária-szobor, a lourdes-ihez hasonló. A szobor tetején felirat: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.” Két kis félkör ablakon szűrődik be a fény, ez ad egy csöppnyi melegséget, amúgy hideg és nyirkosság van, csak a két keményfa pad állja az idő múlását. Hogy hányan és pontosan kik vannak eltemetve ide, nem lehet megmondani.

 A források szerint itt nyugszik az országgyűlési képviselő testvérpár: Hettyey Istvánnak táblája is van, Vincének nincsen, ő 1849-ben hunyt el, 29 éves korában, halálának körülményeiről nem tudni semmit. Francsics Zoltán azt mondja alig-alig maradt fenn valami a köznemesi családról, mindössze egy-két 19. századi levél és dokumentum, ezek javarészt német nyelvűek. Leszármazottakról nem tudnak, így ami a Hettyey családot illeti, az emlékek megőrzése a helybeliek feladata. A Hettyey-kúria – amely az idősebbek szerint régen kétszer akkora volt, mint most – a község szolgálatában áll, közösségi tér, könytár van benne. De, hogy ki is volt Hettyey István és Hettyey Vince? Éppen húsz éve jelent meg az a történeti almanach, amely az 1848–49. évi népképviseleti országgyűlés valamennyi képviselőjét bemutatja. 

A Pálmány Béla által szerkesztett könyv elkészülését mintegy félszáz levéltáros és történész hosszú éveken át tartó kutatómunkája előzte meg, a vasi képviselőkről Tilcsik György, a levéltár korábbi igazgatója írt ismertetőt. Hettyey István 1818-ban, karácsony második napján született Nagykölkeden, köznemesei család gyermekeként. Filozófiai líceumot végzett, majd jogi tanulmányai után 1841-ben tette le ügyvédi esküjét. 1836-tól Sopron vármegye tiszteletbeli esküdtjévé választották, majd egy évvel később a soproni felső járás esküdtje lett. Az 1848. május 1-jei Vas vármegyei közgyűlésen a megyei központi választmány tagjává, majd néhány nappal később a polgári törvényszék táblabírájává választották. Júniusban ellenjelölt nélkül lett a németújvári kerület képviselője. Nem tartott az országgyűléssel Debrecenbe, január 18-án aláírt egy, az uralkodónak behódoló nyilatkozatot. Májusban az országgyűlés lemondott képviselőnek nyilvánította. 

A világosi fegyverletétel után vizsgálat indult ellene, de nem marasztalták el, sőt, 1850- ben tisztázó nyilatkozat született ügyében. 1867 és 1869 között Vas vármegye alispáni tisztét töltötte be, majd 1885-ig a pesti királyi tábla rendes bírójává nevezte ki az uralkodó. Szülőfalujában temették el. Öccse, Hettyey Vince szintén Nagykölkeden látta meg a napvilágot, 1820-ban. Életútja testvéréhez hasonló: filozófiai líceum hallgatója volt, majd jogi tanulmányokat kezdett, ügyvédi esküjét 1841-ben tette le. A következő évben járási esküdt lett, majd a németújvári járás alszolgabírájává választották. Az 1846-os közgyűlésen a csődtörvényszék helyettes táblabírájává, majd az 1847-es közgyűlésen táblabírájává nevezték ki. A júniusi választáson Dienes Gáborral szemben nyert a körmendi körzetben. 

Októbertől néhány hétig Bécsben tartózkodott, a hónap végén Windisch-Grätz rendeletére letartóztatták, de novemberben sikerült kiszabadulnia. Az országgyűlést már nem követte Debrecenbe, így a képviselőház 1849 márciusában lemondott képviselőnek tekintette. Néhány héttel később, huszonkilenc esztendősen hunyt el. Vélhetően Nagykölkeden nyugszik. A nagykölkedi Hettyey-kripta falán pici tábla, egy Margit nevű hölgy állíttatta: „Csillagok lehullnak, hegyek kimozdulnak, megrázkódik a föld, mindenek elmulnak.” Arany János sorai ezek a Csaba királyfiból. Ez örök érvényű üzenet a mába.