Felelős szülők

2022.03.06. 07:00

Hagyjunk nekik nagyobb teret! - Vigyázni kell, hogy az életkorhoz mérten adjunk gyermekünknek döntési jogot

Deliága Éva tanácsadó szakpszichológus előadásában olyan szülőknek adott tippeket a harmonikus családi együttlét megteremtésében, akik eszköztelennek érzik magukat, mert a fejükre nőtt a gyerek, és észrevétlenül átvette az irányítást a család felett.

Tóth Kata

Ha a kérdés végén felvisszük a hangsúlyt: „jó?, ugye?, rendben?” – ez azt az illúziót kelti, hogy választ várunk, és a gyermek dönthet a helyzetekben

 Azt már az első részben olvashatták: nem függ a gyermek életkorától, hogy miként válik a saját szülei főnökévé, valamint, hogy rossz üzenetet hordoz, ha a gyermek megfogalmazza a vágyát, és a felnőttek azt azonnal teljesítik. 

 

– Hogy mi szolgálja valójában a gyermeket? Ha változtatunk szülőként a nevelési stílusunkon. Nem az a cél, hogy tekintélyelvűen ráparancsoljunk, és teljesen figyelmen kívül hagyjuk az igényeit, szándékát. Célravezetőbb a demokratikus nevelési stílus: ha partnerként kezeljük. Érdeklődünk aziránt, hogy mit szeretne, amellett tartva a hierarchiát, hogy mi vagyunk a döntéshozók, a felnőttek, ő pedig a gyermek, akinek a kereteket el kell fogadnia, mert ez az ő érdekét szolgálja – fogalmazta meg a szakember. 

 

Példát is mondott: egészen pici korban, amikor kérdezünk tőle, és a kérdés végén felvisszük a hangsúlyt: „jó?, ugye?, rendben?” ez azt az illúziót kelti, hogy választ várunk, és a gyermek dönthet a helyzetekben. Ennél jobb, ha leszűkítjük a kérdést, és bizonyos dolgokat készen tálalunk, közlünk. A másik hiba: ha sok döntéshelyzetet teremtünk számukra. Ha azt kérdezzük reggel óvodába, iskolába indulás előtt, hogy a kék vagy a sárga bögréből akar-e inni, készítsünk-e palacsintát a szendvics helyett, gumicsizmában vagy félcipőben akar-e menni, hogy melyik ruháját akarja felvenni. A gyermek ilyenkor elkezd élni a jogaival, egyben elbizonytalanodik. 

 

– A partneri nevelés kicsi korban kezdődik, csak vigyázni kell, hogy az életkorhoz mérten adjunk döntési jogot. Kiskamaszoknál egyre nő a jogkör, és szülőként is mindig változni kell, ahogy a gyermek kognitív érése halad előbbre, fejlődik az értelme. Nagyon fontos, hogy nem szabad benne tartani az abszolút gyermekszerepben. A kiskamaszoknál a kulcs az önállóságra nevelés: nem kell túlfélteni még a diabéteszes vagy egyéb nehézséggel élő gyereket se, hanem meg kell látni az önbizalom-növelés lehetőségét: amire már képes, azt hagyjuk, hogy egyedül csinálja meg. A kialakult, kialakított családi rítusokban tehát nem jó megrekedni. 

 

Ha például a négyévesnek lehámoztuk az alma héját, és még a tízévesnek is lehámozzuk, ha még kilencévesen is az anyukájával alszik egy gyerek, ha pusztán a szülők jóindulatából valamilyen babásított, az életkorhoz nem illő viselkedés jelen van, az megrekedésre utal. Szülőként rá kell néznünk ezekre a szokásainkra, és a gyermek aktuális érettségi szintjéhez alakítani őket. Ő is profitál abból, ha nagyobb teret hagyunk neki – hangsúlyozta Deliága Éva. A tekintélyhez kapcsolódik a harmadik tippje: rontja a tekintélyt, ha a szülő nem tartja be az ígéretét. Ha a szülők próbálnak valamit elérni a gyermeknél fegyelmezési céllal, de nem tudnak, mert a belengetett szankciót nem tartják be. Csak olyat érdemes ígérni, amit be is tartunk utána – mondta. A konfliktushelyzetet pedig rendezzünk azonnal. 

 

– Bizonyos helyzetekben a szülők nem mutatják ki dominanciájukat, amivel a hierarchikus viszonyt helyre tudnák tenni. Márpedig a hierarchiának van helye, kell a határozott hang. A szülői rész feljebb van, mint a gyermeki. Ez szolgálja a gyermek érzelmi biztonságát – húzta alá. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!