In memoriam Goda Imre tanár úr

„…EGÉSZ NÉPEMET…”

Goda Imre (1937–2022)

Amikor az erdélyi Retyezát-hegység lábainál bő harminc évvel ezelőtt elénekelte nekünk a „Hazám, hazám…”-at úgy, hogy a sziklák és a fenyők is beleremegtek, alig múlt ötven. Amikor tanszékvezetőként és intézetigazgatóként pályája csúcsára érkezett, alig volt több hatvannál. S amikor abbahagyta a tanítást, amiért élt egész életében, nem volt messze a következő évtizedfordulótól.

2003-ban Nagyszalontán, Arany János szobra előtt könnyekkel a szemében köszönte meg, hogy elhoztuk ide. Percekig nem tudott megszólalni a meghatottságtól. Később Zilahon, Ady Endre egykori gimnáziuma és szobra előtt aztán elmondta nekünk az Üzenet egykori iskolámba című verset. Megrendültünk akkor ott mindannyian. Olyan erővel, olyan hitelesen szólt minden szava a versnek és a versmondónak egyaránt, ahogyan csak ott és csak akkor szólhatott. 

A hetvenes–nyolcvanas években százezres nagyságrendben nyomtatták ki évente általános iskolai tankönyveit. Vagyis a ma felnőttként élő generációk jelentős része tőle tanulta az irodalmat.

Tanítványainak megbecsülő sokasága él szerte e hazában és a határainkon túl. Több mint háromezer magyar szakos tanár okítja úgy a Toldit és a János vitézt, ahogyan tőle vette át a szövegtitkok keresésének módszereit.

Ha mindazok, akik közülük ebben a szakmában maradtak, csak egy-egy képeslapot küldtek neki évente a születésnapján, megtelt íróasztalának legnagyobb fiókja jókívánságokkal.

Goda Imre tanár úr hivatásos zeneművész is volt, nagybőgősként dolgozott egykor a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarban. Aztán a tanítás világának minden lehetséges szintjét és fórumát kipróbálva lett alapító tagja a Szombathelyi (később Berzsenyi Dániel) Tanítóképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszékének 1974-ben.

Szívszerelme a XIX. század közepének és második felének magyar irodalma volt – mindenekelőtt Arany János. Az a költő, aki a modernséget még a huszonegyedik század számára is szemközelbe hozta. A Toldi-trilógia, a Letészem a lantot, az Epilógus, az Őszikék, a Mindvégig és a halhatatlan balladák alkotója. 

Egy tiszteletbeli tanítvány emlékezik most rá ezekkel a sorokkal, aki nemcsak Arany János költészetének rejtelmeit, de a tankönyvírás minden csínját-bínját tőle sajátította el. Mert példája az az alázat és igényesség volt, amely Goda Imre tanár úr minden munkáját s valamennyi tanórájának minden percét jellemezte.

Néhány évvel ezelőtt még konferenciára és szabadegyetemre is hívtam, hogy Aranyról beszéljen magyartanároknak és minden érdeklődőnek, de bizonyára az volt az utolsó fellépése egyetemisták előtt, amikor 2019 tavaszán kérésemre ismét bejött az egyetemre, és papírokkal a kezében, aztán mégis fejből elmondta az egész Cyrano-drámát. A hölgyeknek stílusosan virágot és csokoládét hozott. Áhítattal hallgattuk őt, hiszen nemcsak tanár, hanem igazi előadóművész is volt. Méltón búcsúzott tőlünk. 

Nyugodjék békében!

Fűzfa Balázs

(A Tanár úr 70. születésnapjára az Életünkben 2007-ben megjelent köszöntő továbbírt szövege, mely az ő kívánságára jelenik meg most nekrológként.)