Vasiak a madárvonulási atlaszban

A tudományos madárgyűrűzés kezdeteitől – amikor 1899-ben Hans Christian Cornelius Mortensen megjelölte az első seregélyeket Dániában – napjainkig sok millió madár kapott egyedi azonosítóval ellátott jelzést. Magyarországon Schenk Jakab vezette be a módszert 1908-ban. 1976-tól a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület működteti a magyar Madárgyűrűzési Központot.

 Napjainkban 250-270 madárgyűrűző országszerte évi 220-260 ezer madarat jelöl meg, legnagyobb részét a 11 madárgyűrűző állomáson és természetvédelmi táborokban. 

– A madárvonulás határokon, kontinenseken átívelő jelenség, ezért a vizsgálata is nemzetközi összefogást igényel – tudtuk meg dr. Gyurácz Józseftől, a Chernel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnökétől. – 1963-ban Párizsban megalapították az európai országok madárgyűrűzési központjainak szövetségét (European Union for Bird Ringing), majd 1977-ben létrehozták a közös európai madárgyűrűzési adatbankot is. Az utóbbi évtizedekben sorra jelentek meg a nemzeti madárvonulási atlaszok könyv formájában, amelyek kiemelkedő mérföldkövei voltak a madárvonulás-kutatásnak.

 A Magyar madárvonulási atlaszt 2009-re készítettük el. A május végétől online elérhető új Eurázsia–Afrika madárvonulási atlasz az országos eredményeket egy felületre integrálja, így az egyes madárfajok vonulási mintázatait kontinentális léptékben elemezhetjük. A több tízezer szakember által háromszáz európai fészkelő és vonuló madárfajról összegyűjtött sok millió gyűrűzési-megkerülési és nyomkövetési adatot egy interaktív felületen böngészhetjük.

 Vannak madárfajok, amelyek esetén a hazai madárgyűrűzési adatok nagy arányban szerepelnek az európai adatbázisban, ilyenek például a kerecsensólyom vagy a kék vércse. A felhasznált több mint 900 szakirodalom között 18 magyar tanulmányt találunk, közölük három a Tömördi Madárvárta eredményeit bemutató szakcikk. A kék cinege, a sárgafejű királyka és más énekesmadár fajokról feltárt új ismereteket hivatkozzák az atlasz szerzői.