„Helyitől helyinek, tőlünk a miénknek” - Vannesson Dóra összefogja a közösséget az 1100 lelkes településen

A Pösei hegyi Sárkány-tanösvény hét állomáson meséli el Gyöngyösfalu legendáját –1857-ben a nagypösei szőlőhegyről hazafelé a kapatos borosgazdák sárkányt véltek látni, hallani egy öreg fűzfa odújában, ami másnapra csodamód bagollyá változott. Kiűzésének történetét lejegyezte a falu krónikása, így maradhatott fenn és szerepelhet a három kilométeres szakaszon elhelyezett táblákon, amelyek a szőlőhegy természeti és kultúrtörténeti értékeit is bemutatják. A Szőlőfürt Egyesület néhány éve a legendát alapul véve szervezte meg a Pösei Sárkányvadászat akadályversenyt, a tematikus útvonalat a táblákkal 2020-ban építették ki. Első állomása a kalandparkhoz vezető út mentén van, onnan sétálunk vissza Vannesson Dórával a közösségi házhoz.

– Gyöngyösfaluban nőttem fel, Szombathelyen tanultam tovább, onnan Budapestre, aztán hat évre Franciaországba vezetett az utam. Fiatalon mentem ki dolgozni, 2012 őszén a francia férjemmel és egyéves első gyermekünkkel költöztünk haza. Édesapám is aktív volt a közösségi és sportéletben. Rajta kívül Virág János lukácsházi polgármestert tartom példaképemnek, mentoromnak a közösségszervezésben. 2015-ben óvodás volt a nagylányom, emlékszem, nem volt aki összefogja a közösséget, én szívesen tettem, sok segítséggel. Első évben farsangfarkára retró disco-t szerveztünk a tornacsarnokba, húsvét előtt kézműves foglalkozást a gyerekeknek, utána anyák napi fényképezést. Márton napján kézműves vásárt tartottunk, visszahozva a búcsú hagyományát. Bevontuk a programokba a borosgazdákat is, és a böllérversenyeken is részt vettünk – meséli Dóra, aki társaival a korábbi és a mostani önkormányzati ciklusban is egyesületként segített az önkormányzatnak a rendezvényszervezésben.

– A 2019-es választások után úgy döntött a testület: nem szeretnénk egy nagy falunapi rendezvényt az itt lakóknak, inkább több kisebbet a „helyitől helyinek” jegyében. Közösen főzünk, kirándulunk. Gyöngyösfaluban tavaly és az idén is két turnusban szerveztünk napközis tábort harminc gyermeknek Kovács György és a felesége, Zsuzsa vezetésével. Nyáron minden hónap utolsó szombatján fröccstúrára, hegyi kirándulásra indulunk – minden alkalommal jönnek új emberek is –, legutóbb hetvenen bolyongtunk. Rendszeresen támogatjuk egy-egy környékbeli beteg gyermek gyógykezelését. Az idén a böjt előtti utolsó hétvégén disznótorost szerveztünk. A lényeg mindig az: a helyi a helyivel találkozzon, beszélgessen. Fontos még, hogy Lukácsháza és Gyöngyösfalu régen és most már újra együtt rendezi a szüreti felvonulást, az egyik évben a tornacsarnokunknál indul és ér véget, a másik évben náluk. Azt vallom, a két falut nem lehet szétválasztani: látogatjuk egymás programjait, az iskola és az óvoda által is összefonódnak a szálak.

Flór Vanessza másfél éve dolgozik a településen közművelődési munkatársként, közösen is szerveznek összejöveteleket: húsvét előtt tojásírást, Vanessza mézeskalács-szakkörbe hívta az érdeklődőket. Szent Márton énekkaruk a közösségi házban próbál. A Derű néptánccsoportnak Dóra alapító tagja. – Munka mellett vállalom a szervezést – telefonálok, e-mailt írok, plakátot tervezek – ez tölt fel, a nyüzsgés lételemem. Amikor a falu Facebook-oldala indult, azt írtam: Gyöngyösfalu a Hegyalja szendergő falucskája. A szendergőt azóta pezsgőre cserélhetjük.