Kísért a múlt: 40 évvel ezelőtt a megyében is dilemma volt, hogy mivel fűtsünk

Menekülés a tüzelőolajtól

Az állam a 80-as években is jelentős anyagi segítséget nyújtott az energia racionalizálási törekvések végrehajtásához, ezzel is ösztönözve a fogyasztókat, hogy a drágább energiahordozók helyett az olcsóbbakat használják.

Az ÉGÁZ szombathelyi gyáregységének dolgozói negyven éve már lefektették a megyeszékhely és Vép között a gázvezetéket. A vépi Mezőgazdai Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet kazánjaiban addig évente ezer tonna olajat tüzeltek el. A kazánok az új fűtési idényben már földgázzal üzemeltek. Vépen egymás után jelentkeztek az új fogyasztók, a lakosság részére is megkezdődhetett a gázszolgáltatás. Amihez azonban nem kevés pénz kellett, a lakók és a tanács anyagi támogatása.

3500 tonna tüzelőolajat használtak el 1982-ig évente a szombathelyi Joskar-Ola lakótelep lakásainak fűtésére. A két tömbfűtőmű 1982 őszétől már földgázzal üzemelt. 1983-ban a Patyolat, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat szombathelyi gyáregysége, a REMIX gyáregysége és a VASÉP kazánjai kerültek sorra. Szintén 1983-ban gyarapította a földgázzal üzemelő kazánok sorát az oladi tömbfűtőmű, ahol addig a különféle kőolajszármazékok között is az egyik legolcsóbbat, a fűtőolajat használták, évente mintegy hatezer tonnát.

A kisebb fogyasztók közül elsőként a vasszécsenyi termelőszövetkezetben volt lehetőség földgáztüzelésre. Megcsapolták a falu határában húzódó távvezetéket, s innen kapta a község a földgázt. Ugyancsak földgázra szerelték át a szombathelyi Pannónia Termelőszövetkezet fűtőberendezéseit is.

Több település is pályázott földgázra

A távlati fejlesztésekre pályázatot írtak ki, megyénk települései közül Sárvár, Celldömölk, Kőszeg, Jánosháza és Körmend szerepelt a pályázók sorában. Versenyfutásnak is lehetett tekinteni, amint a felsorolt települések azon igyekeztek, hogy minél előbb földgázhoz jussanak. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt és az Országos Energiagazdálkodási Hatóság döntésére vártak. A gázszolgáltatók kapacitását figyelembe véve eleinte csak azok a helységek juthattak földgázhoz, amelyek közelebb voltak a megyeszékhely felé kiépített távvezetékhez.

Miközben a városok, települések a fölgázért pályáztak, az üzemeik energiafelhasználásáról is javában tárgyaltak. Napról napra egyre égetőbb téma volt az energiatakarékos gazdálkodás. A legfőbb csapásirány az volt, hogy nagyobb céltudatossággal kellett ösztönözni az energiák ésszerűbb felhasználását. Körmend egyes üzemeiben már megteremtették az objektív mérés feltételeit. Az EGYT Lacta gyárában, a Rába szentgotthárdi gyárában műszerezési tervek alapján mérési helyeket alakítottak ki. A legtöbb helyen rendszeresen rögzítették és értékelték az energiafelhasználás mértékét. A szentgotthárdi selyemgyárban például a kondenzvizet ismét hasznosították, a sütőüzemben morzsát szárítottak a keletkező kemencehővel, Magyarszombatfán, a Kerámiagyárban az égetőkemencék melegével fűtöttek.

Termálvizet kerestek, gázt találtak

40 éve Celldömölk is szerepelt a földgázért pályázók között, 35 éve azonban egészen másért került be a híradások közé a celli gáz. A nyolcvanas évek közepén földtani vizsgálatokat végeztek a város határában, majd a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat 1986 tavaszán hozzálátott a kútfúráshoz. Háromezer métert haladtak a föld belsejébe, szénhidrogént azonban nem találtak. Ivóvíz minőségű hetvenöt fokos melegvízzel kecsegtetett a fúrás, ennek is nagyon örültek a celldömölkiek. Miközben a város vezetői tárgyaltak az illetékes vízügyi hatóságokkal a melegvíz hasznosításáról, a kútfúrók rétegtisztítása közben 1900-2000 méter körül földgáz szivárgott a csövekbe.

 Nagy nyomással tört a felszínre a gáz, amit meggyújtottak. Az első nap csaknem százezer köbméter földgáz hagyta el a csöveket, téli időszakban két nap alatt használtak el annyi gázt Celldömölkön a város lakói és az ipari üzemek együtt. A gáz nyomása fokozatosan emelkedett, volt, hogy meghaladta a 110 bart, ami szakemberek szerint reményekre adott okot. A földgázból vett mintát már az első nap laboratóriumi vizsgálatokra vitték. Nem tudták, hogy mekkora földgázmezőre bukkantak a szénhidrogénkutatók, éppen ezért újabb fúrásokkal próbálták körülhatárolni a területet.

Napokig hatalmas fáklya világított Celldömölk határában. De nem azért, mert pazarolták, hanem szakmai okokból. Így tudták tisztítani a felszínre törő gázt, ami az első órákban még nagyobb mennyiségű vizet is tartalmazott, másnap pedig kevéske olajat hozott magával.