150 éve alakult a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó Egylet

Lendvai Rezső nyugalmazott mentőtiszt írása 

Már az 1500-as években jelentős tűzvész pusztított Szombathelyen. Az 1600-as évek elején tűzvédelemről szóló rendelkezés látott napvilágot a lakóházak tűzbiztonságáról. Nagy tűzvészről szól a krónika 1632-ből és 1637-ből. 

1644-ban a város lakói Szent Flórián közbenjárását kérték és választottak fogadalmi napot. 

Szombathelyt a 18. században sem kerülték el a tüzek. 1716-ban, majd 1740-ben égett le a város. Ennek egyik oka az volt, hogy a város lakóházainak  és melléképületeinek tetőszerkezete kifejezetten gyúlékony volt. 

Borbélysebészeket is képeztek 

Vas vármegyében 1741-ben szentesítették az illetéktelen dohányzás tilalmát és büntetését. Európában 1767-ben jött létre az első társulás, amely az elsősegélynyújtással foglalkozott. Pár évvel később megindult a magyar borbélysebészek képzése is az egyetemen, s ez kedvezően befolyásolta a hazai mentés ügyét is. 1769-ben a királyi helytartó tanács 19 pontból álló utasítását kapták a megye községei a tűzrendészeti ténykedésekről, amelyet később többször módosítottak. 1788-ban  adta ki a tűzrendészeti és építészeti szabályzatot II. József, amely a maga korában páratlan volt. 

A tűz és az egyéb elemek elleni küzdelem örök dilemmája a lakosoknak. Ezen pusztítók leküzdése csak a mentés rendszerszerű felállításával valósulhatott meg. Ennek szervezése Magyarországon is feladattá vált a XIX. század közepe táján. 

Az 1865. március 1-én tartott Szombathely város képviselőtestülete ülésén Taschler József bíró elnöklete alatt a következőt is tárgyalta: 

“Az ötödik indítvány, hogy tűzbiztonság tekintetéből a tűzi rendszabályok életbe léptessenek és kellőleg kihirdessenek, a tűzoltási próbát megtartsák és a hiányzó vagy szükséglendő tűzoltó eszközök kijelöltessenek és beszereztessenek. Szinte helyesléssel fogadtatik, s a tűzrendszabályok kihirdetésére  a városi tanács megkéretik a tűzoltási próba megtartására az illető tűzi biztosok a hiányzó tűzoltó eszközök beszerzésére a gazdálkodó választmány bízatnak meg  és ez iránti  véleményes javaslat a gazdálkodási választmánytól beváratik." 

1869 decemberében a város közgyűlése elé indítvány került: 

"Eredits Ferenc alügyész Szombathelyen egy tűzoltó egylet felállításának szükségességét fejtegetvén indítványba hozza, hogy az érdemben  a város érdekeltsége értekezletre összehívassék. Tudomásul vétetik, s az érdekeltek összehívásáról városbíró úr bízatik meg." 

1872. szeptember 16-án Szombathely lakossága egy gyűlésen határozatba foglalta, hogy tűzoltóegyletet állítsanak fel. Alapszabály-tervezetet dolgoztattak ki egy felkért bizottsággal. Láng Sándort és ifj. Lankovics József polgárokat pedig gyűjtésre és toborzásra szólította fel a gyűlés. 

A tűzoltóságok a múlt század hetvenes éveiben a nyugati államok példájára Magyarországon is kezdtek megalakulni. 1872-ben már Szombathely város polgárai is – Horváth János vezetésével – elkezdték a tűzoltóság eszméinek fejlesztését, Wein József és Láng Sándor segítségével a város egyre több fiatal polgárát nyerték meg a tűzoltó egyletnek. 

Ha dúl a bősz elem: erős kar, bátor szív, bajtársi szeretet 

Brutscher József a túzoltóság történetéről szóló, 1912-ben megjelent munkájában így ír erről: 

“A múlt század hetvenes évek elején a nyugati államok példájára, szeretett hazánkban is az ige testté vált, az akkor elültetett csira megfogamzott, felburjánzott, kinövésétől megtisztulva új erőre kapott és hatalmas fává nőtte ki magát, mely fa ma már nemcsak dús lombozatot, hanem szebbnél szebb virágokat fakaszt a tűzoltóság terén. Hisz egész hadtestek állnak a felebaráti szeretet jelében készenlétben a szenvedő emberiség javára, kik önkéntesen elvállalt nehéz feladatukat lelkesedéssel végzik: Ha dúl a bősz elem, e hármat ne feledd: erős kar, bátor szív, bajtársi szeretet, jutalmad az legyen, betöltéd tisztedet…” 

Egyesült erővel a vész idején 

1872 szeptemberében a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó Egylet megtarthatta első rendes alakuló közgyűlését. A jelszó: “Egyesült erővel a vész idején”- Az egylet elnöke Weisz József lett. Alelnökké Jagosits Kálmánt, jegyzővé Balogh Gyulát, főparancsnokká Horváth Jánost, alparancsnokká Beck Györgyöt és Raffensperger Ignácot, szertárnokká Haeller Lászlót választották. A működő tagok száma 58 fő. Az alapítók 20 Ft. lefizetésével válhattak taggá. A rendes tagok 6 éven keresztül voltak kötelesek hozzájárulást fizetni. A működő tagoknak nem kellett pénzzel hozzájárulni az egylet működéséhez, ők a gyakorlatokon és a valós tűzoltásokon vettek részt. A működő tagokat  három csoportra osztották (mászók, szivattyúsok, tűzőrök). A mászókhoz tartoztak az oltást végző tűzoltók, a veszélyes anyagok leszedését végző bontók, valamint a személyek biztonságát végző mentők. Szakaszparancsnokká nevezték ki Lankovits Józsefet, Paukovits Ferencet, Farkas Antalt, Györgyfalvy Pált és Mihóczy Mihályt. 

A megalakuló tűzoltóegyletet a szükség hozta létre. A tagok felvételéről az egylet választmánya döntött és ez öt évre szóló kötelezettségvállalást jelentett. 

Az Alapszabály szigorú feltételeket szabott az erkölcstelen magaviselettel szemben. Az egylet működésével a céhek tűzrendészeti teendői jórészt megszűntek, így megnőtt az egylet támogatottsága. Az egylet vészhelyzetben a rendőrfőnök irányítása alá került, de az nem befolyásolhatta az oltás tervezett menetét. 

 A városi tűzháznál őrtanyának egy szoba és mászóház 

A közgyűlés 1874. november 11-én készült jegyzőkönyvében az egylet egyik kérése az alábbiakban került rögzítésre: 

“Olvasatott a helybeli önkéntes tűzoltó egyletnek kérvénye a tűzoltó szerek helyiségének átalakítása és bővítése tárgyában. Folyamodó egylet ezen kérelmére azáltal, hogy a költségvetési előirányzatban e czélra 700 Ft. felvétetett, - részben  elégtéve lévén, - erről a folyamodó egylet végzésileg értesítendő, a tanács pedig megbizatik, miszerint ez érdemben szükséges intézkedéseket tegye meg. A helybeni tűzoltó egyletnek szóval előterjesztett és egyhangúan elfogadott kérelme folytán a városi tűzháznál őrtanyának egy szoba és mászóház felállítására az ottani kert ideiglenes használata átengedtetik, s erről a tűzoltó egyletet végzésileg értesíteni rendeltetik”. 

“A helybeli önkéntes tűzoltó egyletnek  jövő évben megtartandó zászló felavatási ünnepség költségének fedeztetése céljából egy arányos összeg megszavazása, s a jövő évi költségvetési előirányzatban leendő feltétele végett mai napon benyújtott kérvénye, minthogy a tárgysorozatba felvehető nem volt, elintézése a legközelebbi közgyűlésre halasztódik.” 

Az 1876. október 26-án tartott közgyűlés a kérelmet ismét napirendjére tűzte: 

“A helybeli önkéntes tűzoltó egyletnek  jövő évben megtartandó zászló felavatási ünnepség költségének fedeztetése céljából egy arányos összeg megszavazása, s a jövő évi költségvetési előirányzatban leendő felvétele végett mai napon benyújtott arányos összeg az ünnepély költségei terveztetése céljából a városi közpénztárból  szavaztassék meg a rendkívüli kiadások rovata alatt előirányzott összegben 100 ft. és a házipénztár kiadásai közé utaltatik,- s együttes sajnálatát fejezi ki a képviselő testület, miszerint habár lehetőleg méltányolja is az egylet buzgólkodását, de anyagi ereje nem engedi meg, hogy e célra nagyobb öszeget adományozhasson. Miről a pénztári hivatal, úgy a helybeni önkéntes tűzoltó egyesület elnöke Dr. Weghofer Titusz úr végzésileg értesíttetnek. 

Az egylet működésének számos nehézsége közül  egyiket ekként említi a városi tanács közgyűlési jegyzőkönyve: 

“A helybeli önkéntes tűzoltóegylet folyamodása öt öl tüzifáért, a szertartó szín bepadlásolásáért, úgy az őrszoba és szerek tisztán tartása czéljából egy tisztogatónak a városi pénztár terhére leendő felfogadásáért”. 

 Tüzet oltva, hanem tüzet gyújtva, a hazaszeretet lángoló tűzét 

Az 1877. szeptember 9-én tartott zászlószentelési ünnepélyen számos hazai és külföldi egylet képviseltette magát. 

Brutscher József így emlékezik meg erről: 

“1877. szeptember 9-én tartotta meg az egylet nagy ünnepélyességek keretében zászlószentelési ünnepét, melyre nemcsak hazánkból, hanem külföldről is számos egylet testületileg, vagy küldöttségileg jelent meg. Zászlóanyának Horváth János alapító főparancsnok nejét sikerült az egyletnek megnyerni, ki gazdag arany himzésű szalaggal ékesítette legféltettebb kincsünket, egyleti zászlónkat, mely az 1848-49. években a szombathelyi nemzetőrség szent jelvénye volt, mely alatt küzdöttek hazánk szabadságáért városunk hazafias polgárai. Ezen ereklye alatt tettük le mi is fogadalmunkat, hogy hűek leszünk önkéntesen elvállalt, felebaráti szeretetből áthatott hivatásunkhoz, nemcsak tűzet oltva, hanem tűzet gyújtva szívünkben, a hazaszeretet lángoló tűzét, melyet lelohasztani vagy eloltani a leghatalmasabb vízsugárral sem lehet.”