Néprajzi gyűjtemény

2022.09.15. 13:33

Hagyományőrző központ Hegyhátszentjakabon

Török Károlyné Miszori Marianna negyven évet töltött a közművelődés világában. Jelenleg tanít a Zalalövői Általános Iskolában, visszatért a gyökerekhez, ugyanis édesapja és édesanyja is ott volt diák. Azt mondja, ez is egy ajándék az életében.

Tóth Judit

Több ezer darabos a néprajzi gyűjteményük

Forrás: Szendi Péter

Szemet gyönyörködtető környezetben, a Vadása-tó partján él férjével Török Károlyné Marianna, aki a szomszédos településen, Őrimagyarósdon is nagy dologra készül. A falu egykori ikonikus épületében, a tekézőben már ott van az a gazdag néprajzi gyűjtemény, amelyből hamarosan kiállítás készül. Egyfajta hagyományőrző központ kialakítását tervezik, gasztrokulturális enteriőrökkel. Mariannát a családi gyökerek az Őrség és a Göcsej határához, Zalalövő környékéhez kötik, anyai és apai ágon is onnan származik. Az első szakdolgozatában a környék dűlő- és ragadványneveiről írt, akkor szembesült vele, hogy veszendőek a dolgok, így mindent muszáj gyűjteni, papírra vetni. Innen datálódik a néprajzi gyűjtés, szellemi és tárgyi értelemben is.

 – Az idő az, ami mozgat minket. Erdélyben, Alsócsernátonban a férjemmel együtt megtanultuk a bútorfestést azzal a céllal, hogy itt visszatanítsuk. A Muravidéken – Dobronakon és Hosszúfaluban – már tartottunk foglalkozásokat. Az ember halandó, és nekünk nagyon gyorsan kellene lépnünk, hogy megmentsük a múltbéli értékeket. Falutörténeteket, meséket, riportokat, mélyinterjúkat rögzítettünk.

 Kulturálismediáció-mesterképzésben a szakdolgozatom alapja egy kutatás volt, amely Szőcét, Hegyhátszentjakabot és Őrimagyarósdot érintette. Mariannáék tárgyi gyűjteménye több ezer darabos, Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron megye és Erdély volt a fő gyűjtőterület, az egyik büszkeségük egy 1868-as szövőszék. Testközelből, élményszerűen és hitelesen bemutatni – ez a fő cél Marianna szerint, vonatkozik ez például a hagyományos disznóölés eszközeire, a csizmadia-bognár mesterségre vagy a farsangi hagyományokra. 

– A zalaegerszegi MMIKtól, Zala megye rangos kulturális intézményétől kerültem a Nemzeti Művelődési Intézetbe, dolgoztam Budapesten és Lakiteleken is – mondja Marianna, aztán hozzáteszi: egy ideig Zalaegerszegen laktak, de aztán megfogalmazódott bennük, hogy falusi viszonylatban, de polgári környezetben szeretnének élni. Így kerültek az Őrségbe, ahol megtalálták a helyüket és a gyűjteményt is. Az egykori őrimagyarósdi tekézőben egy bútorfestő műhely már készen áll, a Szeparé Őrségi Művészeti Szalon is megnyitotta kapuit. A tervek szerint egy stand-up műhely is helyet kaphat itt, mert a fiuk ebben a műfajban tevékenykedik. – Egy olyan helyszínt szeretnénk létrehozni, ahol ott van a régi, a hagyományos, de az új is. Bízunk abban, hogy ez minél előbb megvalósul. Dolgozunk, ahogy az idő meg a Jóisten engedi.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában