Október 6: A gyásznapon a dicső hősökre emlékezünk

A szabadság olyan erős vágya az embernek, amiért hadba menni is képes. Ha ma, a nemzet gyásznapján, elmennénk a Smidt Múzeumba, megnézhetnénk az aradi vértanúk bitófáinak darabkáiból összeállított relikviát: középen kard, a kivégzőoszlopokból vett kis forgácsokat virágok ölelik. Sokáig nem lehetett tudni, hol végezték ki a szabadságharc honvédtisztjeit 1849. október 6-án; sírjaikat 1931-ben találták meg több kutatóásatás után. 

A bitófadarabok mementói annak a megbecstelenítő megtorlásnak, amit a császáriak sértett büszkeségből követtek el, mivel nem az osztrákok, hanem az oroszok előtt tette le a magyar sereg a fegyvert. A szabadságharcot letörték, de tiszteletben tartja nemzeti emlékezet. Deák Ferenc, a haza bölcse életet fűzött a halálhoz: tizenhárom tölgyfát ültetett Rátóton, ahol gyámleánya, Vörösmarty Ilonka élt a férjével, Széll Kálmánnal. Ezeket a helyiek máig gondozzák, az Aradi Park a Vas Megyei Értéktár része, és túlmutat a megye határain. A faóriások többsége még áll, néhánynak csak a levágott törzse van, de azokat is átkötik nemzeti színű szalaggal, és tövükben tizenhárom sírkő őrzi a dicső hősök lelkét.