2022.11.20. 08:00
45 éve is feledékenyek voltak a vasiak: talált tárgyak a 70-es években - fotók
Egy érdekes vizsgálat eredményére bukkantunk rá a 45 évvel ezelőtti Vas Népék lapozgatása közben. 1977-ben a Vas megyei Főügyészség azt vizsgálta, hogy a megye városaiban a talált tárgyak kezelésével kapcsolatos hatósági ügyintézés mennyire volt törvényes, szabályszerű. A vizsgálat az 1976 tavasza és 1977 novembere között beszolgáltatott talált dolgokra fókuszált. Az eredményt olvasva nem csak azon döbbenünk meg, hogy miket hagytak el az emberek, hanem azon is, hogy ezek hány százalékáért jelentkeztek a tulajdonosaik.
Roskadoznak a polcok a talált reklámtáskáktól
Forrás: Fortepan
A 45 évvel ezelőtti ügyészi vizsgálat egyik megállapítása az volt, hogy a vasi városok lakosságának a találással kapcsolatos jogi ismeretei meglehetősen hiányosak voltak. Annak ellenére, hogy a talált tárgyakkal kapcsolatban abban az időben rendszeresek voltak ismeretterjesztő műsorok és felhívások a sajtóban, rádióban és a televízióban. Ez a körülmény indokolta a vizsgálat főbb tapasztalatainak az ismertetését, illetve nem mellékesen a találással kapcsolatos legfontosabb szabályoknak a bemutatását.
Másfél év alatt 600 talált tárgy
A vasi városok tanácsi szerveihez a vizsgált időszakban közel hatszáz talált tárgyat szolgáltattak be azok a becsületes, jogi kötelességüket teljesítő emberek, akik az egyre gyorsuló világban időt és fáradságot nem sajnálva mindent megtettek annak érdekében, hogy az elveszett értékek jogos tulajdonosukhoz visszakerüljenek.
Forrás: Fortepan
Kerékpár, pénztárca, televízió
A talált tárgyak köre meglepően tág volt. Mai szemmel ki gondolná, hogy a megye városaiban nemcsak értéktelen kulcstartók, nem keresett személyi okmányok, ellopottnak hitt több ezer forintot tartalmazó pénztárcák, jó állapotban levő kerékpárok százai vesztek el, hanem talált tárgyként szolgáltattak be soha nem használt WC-tartályt ugyanúgy, mint utcán felejtett nagy képernyős televíziót. Feledékenyek voltak az emberek, és ez a feledékenység megdrágította az életüket. Hiába volt olcsó a hatósági eljárás, ha már előtte elveszítették az illetékbélyeget, és árleszállításkor sem csináltak jó vételt, ha a megvásárolt csomagot a buszmegállóban felejtették.
Elvesztették, nem keresték
Az elveszett és senki által nem keresett dolgok magas száma, esetenként tekintélyes értéke komoly társadalmi igazságot takart. Az 1970-es években - az előző évtizedhez képest hatványozottan - jobban, anyagilag megalapozottabban éltek a vasiak. Azaz volt idő, amikor nem lehetett büntetlenül elveszíteni egyetlen pár iskolába járó cipőt. Ezzel szemben 1977-ben a játszóterekről és parkokból tucatjával szolgáltatták be az új állapotban lévő gyermekruhákat, amelyekről sok szülő nem is tudta, hogy elvesztek. Egyre jobban megnyugtatta az embereket az anyagi biztonságuk. Az elemzés tett egy érdekes megállapítást a saját értékeikre hanyagul figyelő polgárok egy részéről: a társadalom értékeinek, a közös tulajdon tárgyainak kezelésére is alkalmatlanok voltak. A talált tárgyak statisztikáját ilyen szemüvegen keresztül nézve, már közel sem volt örömteli a végeredmény.
Belenyugvás, vagy bizalmatlanság
A beszolgáltatott talált értékek körülbelül 80 százalékáért nem jelentkeztek a tulajdonosok. Ennek oka nemcsak az anyagiak által lehetővé tett belenyugvás volt, hanem legalább ilyen mértékben a bizalmatlanság is. Ez a bizalmatlanság kettős volt. Irányult egyrészt a becsületes megtalálók népes táborára, másrészt a talált tárgyak kezelésére és megőrzésére megbízott szervek felé. A lefolytatott ügyészi vizsgálat szerint alaptalanul.
Mi volt a helyzet a találókkal?
A találók önzetlenségének nemcsak a nagy számú talált tárgyak beszolgáltatása volt jellemző, hanem az is, hogy a tárgyakat leadók mintegy 40 százaléka nem tartott igényt a dolog tulajdonára a jog által biztosított lehetőség ellenére sem.
Már nem a rendőrség hatásköre volt
1970-től rendőrségi hatáskörből tanácsi hatáskörbe került a talált tárgyak őrzése és kezelése. Érdekesség, hogy az elemzés során külön ki kellett emelniük az ügyészeknek, hogy a talált dolgokat a találás helye szerint illetékes tanácshoz kellett beszolgáltatni. Erre azért is volt szükség, mert töméntelen talált tárgyat a Vas Népe Szerkesztőségének a portáján akarták leadni.
A tanácsi szervek a hivatalos idő egész tartama alatt átvette a talált tárgyakat. Az államigazgatási szervek hivatalos munkaidején túl a talált dolgokat az illetékes rendőrkapitányság is átvette. Sokan nem tudták, hogy a talált dolgot 8 napon belül be kellett szolgáltatni, ellenkező esetben még a jóhiszemű találó is bűncselekményt, vagy szabálysértést követett el. A tanácsi szervek az őrizetükbe került dolgokat azonnal kiadták a jogosultságát igazoló tulajdonosnak.
Nem minden tárgyat őriztek meg
Ha a tulajdonos nem jelentkezett, akkor a talált tárgyat három hónapon át őrizte a tanács. Kivéve néhány dolgot, mint például az aranyat, illetve a romlandó dolgokat. Ez utóbbiak értékesítéséről azonnal gondoskodni kellett. Ha letelt a három hónap, a talált tárgyat odaadták a megtalálójának. Pontosabban csak használatba adták neki, mivel azon csak egy év elteltével szerzett tulajdonjogot. De mi volt abban az esetben, amikor három hónap után jelentkezett a tulajdonos? A találónak ebben az esetben is vissza kellett adnia a talált tárgyat, ám a használatáért a tulajdonos nem követelhetett ellenértéket.
A hivatali, vagy vállalati helyiségekben, a tömegközlekedési járműveken talált tárgyakat ezen vállalatoknak kellett beszolgáltatni. Az ily módon talált tárgyak akkor sem kerülhettek a találóhoz, ha azért a tulajdonos nem jelentkezett.
