85 éve Kodály Zoltán is elismerte Kőszeg karnagyának tudását

A tornyosok megadták az alaphangot

A tornyosok intézményét Nádasdy Lipót gróf fektette le 1741-ben, ugyanis ekkor vetette papírra azokat az alapszabályokat, amely a tornyosmester kötelességét tartalmazta. Ezek alapján maga mellett kellett tartania négy zenészt, két segédet, valamint két inast. Az alapszabályban az is kitétel volt, hogy a tornyosmesternek több hangszeren is tudnia kellett játszani: mint például trombitán, harsonán, oboán, vagy éppen hegedűn. A templomi zenekar civil eseményeken, lakodalmakon is játszhatott, ám azt szigorúan csak a városbíró engedélyével. Feladatuk volt a zarándokok kísérése, illetve a déli kapu tornyának őrzése is. Toronyzenét is kellett „szolgáltatniuk” naponta háromszor. Az egyik legismertebb tornyos Nykodém János volt, aki Csehországban született, és a cseh dragonyosokkal érkezett Kőszegre 1826-ban. 50 évig szolgált 1876-os haláláig. Ő volt az utolsó kőszegi tornyosmester. Ő volt az, aki a Kőszegen letelepedett zenészekből és a tornyosokból új zenekart alapított: egy fúvószenekart.

Kováts Ferenc életet lehet a Nykodém-féle zenekarba

Ez a zenekar még 1896 nyarán is működött, amikor ünnepségeket rendeztek országszerte Magyarország ezeréves fennállása alkalmából. Kováts Ferenc, aki Kőszegen született 1874-ben, akkor még Hajdúböszörményben dolgozott, az ottani tűzoltózenekar karnagyaként. Hajdúböszörményből elküldte az általa komponált Jurisich-indulót, amit a városnak ajánlott, és amit az ünnepségek idején többször játszottak Kőszegen. A kőszegi városi tanács hívására és ajánlatára 1896. augusztus végén Kováts Ferenc hazajött Kőszegre és itt a város vezetőségének megbízása értelmében átvette a fúvószenekar vezetését. Nagy lelkesedéssel és buzgalommal képezte a zenészeket, és rendkívül rövid idő alatt működésre képes állapotba hozta a zenekart. 1897. májusában már a Kováts Ferenc által vezetett fúvószenekar vonult végig a város utcáin. Rendszeresen tartottak térzenéket, valamint a tűzoltó mulatságokon is rendszeresen felléptek a Klausen-erdőben, vagy éppen a Sörkertben.

A karnagy maga a szabályzat

Kováts Ferenc zenekarának fenntartására a város a későbbiekben állandó támogatást szavazott meg, ami mellett gyűjtést is szerveztek. Erre a célra szolgált egy hangverseny is. A zenekar jó híre csakhamar a város- és a megyehattáron túlra is elment. Ezt támasztotta alá a körmendi tűzoltó főparancsnok megkeresése is, amit Kőszeg polgármesteréhez intézett. Az volt a kérése, hogy küldjék el neki a kőszegi zenekar szabályzatát. A polgármester a válaszában a karnagyukat méltatta: „Mivel a helybeli zenekarnak szabályzata (maga) Kováts Ferenc karmester, őt pedig még kölcsönbe sem adhatjuk.”

A háború viszontagságai

Az első világháború ideje alatt a zenekar működése szünetelt, ugyanis a tagjai nagy részét besorozták. Az első világégés után nem csupán új tagokat kellett toborozni, hanem azokat ki is kellett képezni a

zenekar részére. A helyi újság újfent a karnagyáról írt, aki hű maradt szülővárosához: „A karmester, a kitűnő zeneoktató, aki ifjaink közül már több százakat nevelt zenekedvelőkké, muzsikusokká, a tehetségesebbeket művészi pályára biztatta, annyira ragaszkodik szülővárosához, hogy sokkal jobb egzisztencia biztosításával sem tudták rábírni arra, hogy működési helyét megváltoztassa."

Kováts Ferenc 30 éves jubileuma

Újabb sikeres szereplések és évek után 1926-ban Kováts Ferenc már 30 éve volt kőszegi karmesteri szolgálatban. A megemlékezést 1927. április 9-én, a gimnázium dísztermében tartották. A jubiláns karmester mellett a zenekarának négy legidősebb tagját is köszöntötték. Kováts Ferenc karnagynak és Krug Gusztáv, Halper János, Lágler János és Schrantz Mihály zenészeknek Jambrik Lajos polgármester adta át az elismerést. A fúvószenekar tagjai nevében Lágler János adott át új karmesteri pálcát Kováts Ferenc karnagynak azzal a kívánsággal, hogy az 50 éves jubileumán is ezzel dirigálja zenekarát.

Kodály Zoltán is elismeri a munkáját

1937-ben hazánkban első ízben rendezték meg az „Éneklő Ifjúság" napját. Ebben a műsorban, amelyet a rádió élőben közvetített, a kőszegi fúvószenekar Kodály: Háry János Intermezzóját adta elő. Tudni kell, hogy Kodály Zoltán vezényelte az egyesített több száz főnyi énekkart. A műsor végén szólalt meg a Háry-Intermezzo a fúvószenekar előadásában. Baranyai Gyula az ünnepség főrendezője a Kőszeg és Vidéke helyi lapban így írt az eseményről: „Kodályzene fúvóshangszerrel újdonság. A mi zenészeink iskolázottságát és intelligenciáját bizonyítja, hogy ezt a nehéz feladatot is sikerrel oldották meg. Kováts Ferenc karnagy fáradhatatlan kitartásának eredménye, hogy ennek a teljesítménynek szem- és fültanúi lehettünk. Egyébként maga Kodály Zoltán személyesen is kifejezte megelégedését Kováts karnagynak."

Térzene és az újabb háború

1937 azért is volt emlékezetes év a zenekar életében, mivel az év júliusában elkészült a zenekari pódium, ahol hetente kétszer tartottak térzenét. Majd az újabb világháború közbeszólt.

Kováts Ferenc fáradhatatlan munkássága

A második világháború után sem állt le a kőszegi zenei élet és a közös munka. Kováts Ferenc 1946-ban karnagyi működésének 50. évfordulóját ünnepelte. A Bálház nagytermében köszöntötte a város. A város vezetősége mellett vállalatok és iskolák vezetői méltatták Kőszeg zeneszerző karnagyát, aki félévszázados tevékenységével hosszú időkre megalapozta Kőszegen a zenekultúrát és az erős alapokon álló városi fúvószenekart. Mindez azt jelentette, hogy Lágler János 1927-ben mondott kívánsága teljesült, miszerint Kováts Ferenc az 50 éves jubileumán is vezényelje zenekarát.

1950 júniusában, 55 évi szolgálat után vonult nyugdíjba, majd öt év múlva, 78 évesen örökre távozott. Zenekara azóta is működik.