Karácsony, te soha el nem múló csoda - Olvasónk kíván kellemes ünnepeket

Ha kutatok emlékeim időtlenségében, a karácsony szent este fénye tör utat magának. Azon a napon sötét este volt, feketén ránk telepedett az éjszaka. Az adventi gyertyák pislogása jelezte a Jézuska közeledtét. Epedő lelkes várakozással teltek az órák. Mindannyian szomjaztuk a csodát. Arcunkat szororsan az ablaküvegre tapasztottuk, kezünkkel kis rést törölve a párán. Kint a fagyos tél viharosan tépte a fák ágait. Szinte zengett az ajtófa hasadékán és az ágak citeráján. A sötét égbolton fénycsíkokat hasított a hullócsillag. Bent a szobában édes meleg volt. Lobogott a láng vöröses taréja. A kerek vaskályhában lángra lobbantak a fahasábok. Észrevettük, hogy az ablak előtt elsuhant egy angyal, és bekövetkezett a csoda. Hajának aranya betört a kis konyha ablaküvegén. Az óra lassan mérte a csendet. 

A várakozást hirtelen Édesanyám hangja szakította meg: gyerekek ! Gyertek gyorsan, itt van a Jézuska, eljött hozzánk. Szinte észrevétlen ért földet. Meleg arcunkat egymáshoz szorítva ámultunk. Az erdő szépséges kirélynéja ott állt előttünk gyönyörű pompában. A csillagszólók szikra karavánja ámulatba ejtett bennünk. Egy kis csengő csilingelése jelezte érkezését. Édesanyám egyenként gyújtogatta a kis gyertyákat, miközben nőtt a világosság. Az arany-ezüst üvegolyók a szaloncukrokkal összeverődve csendültek. Éreztük, ahogy a kis Jézus ragyogása szétárad a családra. 

Mohó kíváncsisággal tudakoltuk, vajon mit hozott a Kisjézus? Együtt örvendeztünk az ajándékoknak. Később az idő múlásával is megbecsültük, amit kaptunk. Megtapasztaltuk a csodát, na nem a pénztárcánkban, hanem legbelül a szívünkben. Közben a fenyő édes illata, mint könnyű parfüm lengte be a szobát. Igazi ajándékokat kaptunk személyre szólót, mert szerető érzésekből fakadtak. Szüleinktől kaptuk a legnemesebb ajándékot, mégpedig egy darabkát adtak nekünk magukból.

A konyhában hófehér ünnepi abroszon illatoztak ételek, italok. Azért, hogy ez így legyen és, hogy boldog karácsonyunk legyen, sokat tettek a szüleim. Kitalálták, hogy mi az, aminek örülünk. Sokat dolgoztak érte, amiről akkor még semmit sem sejtettünk.

Az itókát mi csak csinján kóstolhattuk. Együtt volt az egész család. Együtt fogyasztottuk el az ünnepi vacsorát. Közben éreztük, hogy egymásra vagyunk utalva. Bátyám szájharmónika játéka, mint édes balzsam ölelte lelkünket. Hallottam, amint megverték az ajtót, betlehemesek érkeztek. Hosszú rigmust adtak elő. Játékuk nyugalmat és együtes élményt hozott. Persesülykbe bőven hullottak Anyám által adott forintok. Fontos volt számunkra a karácsony, és szép. Hála Isten, nem estünk a külsőségek csapdájába.

Nem pénzesítették meg a szeretetet, nem kellett félni attól, hogy a sok ajándék majd ránk esik és agyon nyom bennünket, hiszen a karácsony a Jézus születését ünepli, és nem a tárgyakét. Múlt az idő, és a család hálaadásra készült. A meglendült harang kongásával hívogatott éjféli misére. A sűrűn esett hóban, mintha elveszett volna a templomba vezető kis út. Arcunkra hópelyhek estek, és a sötétben kis lámpások imbolyogtak. A gyertyafényes ablakokból valami belső nyugalom áradt. A felerősödött szélben ijedt kis erőnk utolsó megfeszítésével értünk be a jó meleg templomba. Szinte beömlöttünk. Hálát adtunk Istenek és együtt énekeltük el a karácsony himnuszát, a Csendes éjt.

Akkor régen az utcán csatangoló embereknek illatos kalácsot adtunk. Édesanyámmal felkerestük az egyedül élőket és beteg embereket, és vigaszt, valamint élelmet nyújtottunk át nekik. Abból a kevésből adtunk, ami nekünk volt. Drága jó Édesanyám nemcsak minket szeretett, hanem a környezetében élőket is, de nem csak karácsonykor. Az embereket összekötötte a szeretet. Nem marcangolták egymást, csitult a harag, győzött a békesség, hiszen mindenkinek nyújtotta a kezét. De szeretném újra átélni gyermekkorom legszebb ünnepét. Remélem, az unokáim is átélik a tiszta szeretetet.

Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!