Tanulni kellene a betlehemi gyermektől - Éjféli mise a szombathelyi székesegyházban - fotók

A megyés püspök a prédikációban több rövid, de annál inkább tanulságos történetet osztott meg a hívekkel.  Az apa és a fia története arról szól, hogy az apa olvasni szeretett volna, közben a fiát is le akarta foglalni valamivel, ezért egy újságlapon található térképet vágott össze, azt gondolván, hogy sok időre lesz szükség az összerakásához. Ám a fiú körülbelül két perc után már jelentkezett az édesapjánál, hogy végzett a feladattal. Az apa nem tudta, hogy a lap másik oldalán egy Jézust ábrázoló arckép volt,  a fiú követte Jézus arcát - így könnyedén összeállt a térkép is. A megyés püspök így folytatta: a világunk zűrzavaros, bonyolult, sötét és fájdalommal teli, ha tudnánk meglátni Krisztus arcát, akkor könnyedén megtalálnánk újra a béke és a harmónia útját.  

Ha a betlehemi gyermek elkezdne beszélni, azt mondaná: az igazi beteljesülés és boldogság nem a mennyiségi növekedésben van, nem a gyűjtésben, nem a birtoklásban és harácsolásban, még csak nem is a sikerekben és a csillogásban, nem az élvezetek  halmazában. Az igazi boldogság valahol mélyebben van, az embernek minőségben kellene fejlődnie, nem mennyiségben. Emberi kapcsolatokban, művészetekben, tudományban, hitben, emberségben. A betlehemi gyermek, ha szólna, arra tanítana minket, hogy nem olyan világot kellene építenünk, ahol kevesek gazdagságának embermilliók nyomora az ára; megtanítana arra, hogy egyetlen nagy családnak vagyunk a gyermekei, egymásnak testvérei. Testvérünk a beteg, a szegény, az idős és a gyönge. 

A megyés püspök kiemelte: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. - Végtelenül egyszerű a karácsony üzenete, ha mi emberek tudnánk ezt befogadni, ha hallgatnánk a betlehemi gyermekre akkor nagyon más lenne a világ: kevesebb lenne a háború az önzés, a törtetés, a vakság. Tanulnunk kellene a betlehemi gyermektől és hallani kellene az ő hangját.