A muravidéki vágottzsír a Magyar Értéktárban

A felterjesztés szakmai előkészítői dr. Kepéné dr. Bihar Mária és dr, Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutatók voltak. A muravidéki vágottzsír különlegessége, hogy főtt-sózott szalonnából készül. A sertésszalonnát só és fűszerek nélkül addig kell főzni vízben, amíg könnyedén át nem szúrható. Ezután a szalonnát egy éjszakára hidegben hagyják kiterítve, hogy megszilárduljon. A bürke és a húsdarabok eltávolítása után csíkokra vágják a szalonnát, amit régebben fa mozsártörővel zúztak darabosra, ma pedig húsvágóval darálják. Az összevágott szalonnát nagy edénybe gyűjtik, majd sózzák és alaposan összegyúrják. A vágottzsírt egykor kisebb dongás faedényben tárolták, a 20. század eleje óta pedig inkább már zománcozott edényekbe teszik. Ezekben az úgynevezett vindőkben a vágottzsír között tárolják a sült, csont nélküli sertéshúst, vagy más néven vindőshúst, nagyon ügyelve arra, hogy a húsok és a zsírrétegek között ne maradjon levegőbuborék.
A vágottzsír és a vindőshús a Dráva folyó és a Balaton közötti területre volt jellemző, de különösen a Hetés népi táplálkozásában terjedt el.
A hetési férfi- és női viselet mellett a vágottzsír lett a második muravidéki nemzeti érték, amely elnyerte a kiemelkedő nemzeti érték címet.