Quirinus útjai az ókortól máig - Sabaria első szentjének kultusza Szombathelyen is él

Ő volt Szombathely első szentje, s a város ókeresztény gyökerei is jelentős részben az ő tiszteletéhez kapcsolódnak. A 400-as évek elején a barbárok támadásai miatt a települést elhagyó, s Itáliába költöző rómaiak nemcsak a szent földi maradványait, hanem kultuszát is magukkal vitték. Quirinus síremléke ma Rómában a Santa Maria in Trastavere-bazilikában van. A szent szombathelyi tisztelete a XVIII. század végén Szily János püspöksége idején éledt újjá. Ő az egyházmegyét és a várost két olyan szent (Quirinus és Márton) oltalmába ajánlotta, akik ehhez a vidékhez kötődnek. Középkori pannóniai kultuszáról kevés és meglehetősen bizonytalan adat áll rendelkezésre. Quirinusnak szentelték például Fischamend középkori templomát, amely ma temetőkápolnaként funkcionál. A Duna melletti város félúton van Carnuntum és Vindobona (Bécs) között. A legenda szerint a püspököt Sisciából Sabariába hozták, hogy itt ítélkezzen felette a helytartó. 

Nem találták a városban, ezért továbbvitték egészen a Dunáig, majd Scarbantia (Sopron) mellett elhaladva visszatértek a tartomány székhelyére, Sabariába. Egy újabb helyi legenda szerint Sopron közelében pihenőt tartottak, s a környék keresztény asszonyai ott találkoztak vele. A helyet a régi balfi út mellett a Pihenő-kereszt jelöli. Quirinus nevű szent több is van, de hogy melyik a fischamendi templom patrónusa, bizonytalan. A műemléki ismertetőkben több helyen a tegernsee-i vagy a neussi szerepel, máshol viszont az olvasható, hogy a patrónus az a Quirinus, akit a molnárok védőszentjükként tisztelnek. Ez utóbbi egyedül a sisciai püspökre illik rá, akit malomkővel a nyakában dobtak a Sibaris-patakba (a mai Perintbe). A szenthez kapcsolódó, itt-ott felbukkanó hagyományokról, szokásokról kevés az ismeretünk. A Németalföldön molnárpatrónusként tartják számon, nevét ott néhány népdal is megemlíti. Nemcsak a malomkő az összekötőkapocs, van olyan legendaváltozat, amely szerint elfogása után taposómalomba állítással kínozták. A szent szombathelyi kultusza a Szily utáni korszakokban tovább bővült. A székesegyház Quirinus-oltárára még ő adta a megbízást, de már a halála után készült el. Horváth József Elek 1825-ben Bőle András püspök beiktatására írt dicsverse önálló füzetként is megjelent. A Szombathely éveiben Quirinust tekinti a várostörténet első fontos alakjának. 

A szent tiszteletét jelzik a Papi Szeminárium 1885-ben és 1942-ben elkészült kápolnáinak ábrázolásai is. A legfontosabb állomás a Szent Quirinus-templom 1938-ban történt felszentelése volt. A szent történetéhez kapcsolódó két szombathelyi helyszín régészeti kutatások eredményeként ma már egyértelműen azonosítható. Quirinust a Kálvária-domb közelében állt színházban ítélték el, majd egy hídról a Sibarisba (Perintbe) dobták. Ez utóbbi gyakorlatilag azonos az Óperint utcai híddal. A Quirinus-passió szerint ahol „testét a víz partra vetette, imádkozóhelyet létesítettek”. Az emlékállítókat régóta foglalkoztatja, hol ez a hely. A Religio című lap egyik 1853-as számában az alábbi szerepel: „A Gyöngyös partján egy füzetben látható ugyan egy tekintetlen ,statio’, sz. Quirinus képével annak jeléül, hogy a jámbor hagyomány szerint ott, hol a statio áll, fullasztatott vízbe a szent vértanú…” (A „füzet” nyilvánvalóan nyomdahiba, füzesről van szó.) Az emlék semmilyen más forrásban nem szerepel. 

A helyszín azonosítására egy 2008-ban megjelent tanulmányában Szilágyi István építész vállalkozott. Elképzelhetőnek vélte, hogy a stáció a Légszeszgyár utcai híd közelében állt, az 1857-es kataszteri térkép ott egy képoszlopot jelöl. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az oszlop már a római időktől kezdve ott állt, inkább arról lehet szó, hogy valaki a XIX. század közepén azt a területet képzelte el helyszínként. A XX. században két elképzelés is született Quirinus-emlékkápolna építésére. Egyik sem valósult meg. Időrendben az első egy 1918-as városrendezési tervhez kapcsolódik. A készítő „Hiszek egy…” jeligével nyújtotta be a városhoz az elképzeléseit illusztráló térképet. A kápolnát a Szent Márton-templom mögötti temető közepére képzelte el. Talán véletlen, de ez egybecseng azzal a mai feltételezéssel, hogy valahol itt lehetett a szent első sabariai nyughelye. 

1942–43 táján, Mészáros Hugó polgármestersége idején is szó volt egy kápolna létesítéséről. Ott szerették volna felépíteni, ahol a passióban említett imádkozóhely („az első szombathelyi keresztény templom”) állt. Ez a feltételezéseik szerint a Perint keleti oldalán, az egykori vágóhíd helyén (a mai Waldorf-iskola közelében) lehetett. Mivel a Szent Quirinus-templom akkor már megvolt, azt tervezték, hogy a kápolnát a szaléziekre bízzák. Az építkezésre a háborús körülmények miatt nem kerülhetett sor.