Emberek életét segíti

2023.01.24. 11:30

Temesi Éva a jelnyelvet beszédre, a beszédet jelnyelvre fordítja - Videón mutatjuk, ahogy eljeleli Weöres Sándor egyik versét

Hallássérüléssel élőknek tolmácsol magyar nyelvről magyar jelnyelvre – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Vas Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálatának jelnyelvi tolmácsa Temesi Éva. Szolgálatuk az élet legkülönbözőbb területein tevékenykedik. Változatos munkájának részleteibe is beavatott.

Tóth Kata

Temesi Éva: „Utólag örülök, hogy ezt az utat jártam be, még ha nem is volt mindig felhőtlen, hiszen az lettem, aki vagyok, és szeretem ezt az életet.”

Fotó: © Unger Tamás

A jelnyelvet beszédre, a beszédet jelnyelvre fordítja– ezzel a siket és nagyothalló emberek életét segíti, kommunikációjukat akadálymentesíti a jelnyelvi tolmács. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körűen és egyenlő módon vehessenek részt a társadalom életében. Éva Kaposváron született, Zalaegerszegen nevelkedett, és tíz éve él Szombathelyen. Magáról egy helyen úgy fogalmaz: „Siket szülők gyermekeként jöttem a világra, az élet sodort jobbra és balra, mire eljutottam a hivatásomhoz, ami születésemkor talán már meg volt írva.”

– Másként nőttem fel, mint mások, és más utat jártam be, de számomra ez volt a természetes. A szüleim jelnyelven kommunikáltak egymás között. Ahhoz, hogy megtanuljak beszélni, bölcsődébe, óvodába jártam, és hároméves koromig a nagymamámnál laktunk, ez is segített. Akkoriban még nem voltak jelnyelvi tolmácsok, a siket szülők jellemzően a saját gyermekeiket kérték meg, hogy tolmácsoljanak bizonyos helyzetekben. Engem sokszor kivettek az iskolából: vittek magukkal ügyeket intézni, és bankban, híradástechnikai eszközök vásárlásánál is segítettem. Már huszonéves voltam, amikor találkoztam édesapám volt főnökének irodavezetőjével. Ő úgy emlékezett, én tolmácsoltam négyévesen, amikor aput felvették dolgozni. Nem tudom, hogy tényleg így történt-e, de valószínű, hogy én segítettem a kommunikációjukat. Kiskoromtól vittek a szüleim SINOSZ-klubnapokra (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége), ünnepségekre, sportversenyekre is. Nagyon jó közösség jött össze. A jelnyelvet kiskorom óta ott is használtam. Persze az iskolákban is sokat tanultam, bővült a jelkincsem, de a mozdulatok alapjai már belém épültek, és a siketemberek kultúrájában már gyermekként benne éltem.

Éva az általános iskola után dolgozni ment, munka mellett szerzett bolti eladó végzettséget és végeztekésőbb a jelnyelvi tolmács képzést is. Nyári munkát vállalt egy hűtőházban, utána elment egy varrodába két évre. Később Zalaegerszegen a Flexben dolgozott 11 évig, és még huszonévesen sem gondolta, hogy a jelenlegi hivatását választja. Harmincévesen, 2006. február 1-jén kezdett a zalaegerszegi SINOSZ-nál: jelnyelvi tolmács munkatársnak hívták a Zala Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálathoz. 2013 novemberében váltott a jelenlegi munkahelyére.

– Sok helyen szükség van a munkánkra. Amikor 2008-ban elvégeztem az iskolát, rá pár hónapra a Parlamentbe mehettem tolmácsolni, ezt mérföldkőnek tartom az életemben. Még ha volt is bennem izgalom, mindig élveztem a munkát. 2009 novemberében iktatták be a magyar jelnyelvről szóló törvényt. Kijutottam tolmácsolni Brüsszelbe az Európai Parlamentbe is néhány napra.

A tolmácsszolgálat az élet legkülönbözőbb területein tevékenykedik: az egészségügyben, bíróságon, bankban, rendezvényeken, önálló életvitelhez szükséges információk, hivatalos levelek lefordítása során vagy a foglalkoztatásban. Éva például az egyik hallássérült ügyfelükkel bizottsági ülésekre jár. Tolmácsolt már altatásmentes műtéten. Előfordult, hogy egy vizsgálaton az ügyféllel szorították egymás kezét – amikor valakinek fájdalmat okoznak, az neki is fáj. Gyakori a banki ügyintézés – ott is nagy a felelőssége: képzeljük el, hogy hitelt vesz fel az ügyfél. Jár tolmácsolni a rendőrségre, a bíróságra, a börtönbe: részt vesz kihallgatásokon, tárgyaláson, az ügyvéddel való kommunikációban. Idegenvezető mellett is tolmácsolt Csehországban. Talán az egyetlen terepet, ahol nem mozog elég biztosan a kötött szövegezés, kifejezések miatt, az egyházi szertartások jelentik számára. Mindig arra törekszik ugyanis, hogy az ügyfél számára legérthetőbb módon fogalmazzon, és míg egy esküvőt szívesen vállal, a szentmisén való tolmácsolásra valószínűleg nemet mondana. Ha egy tolmács úgy érzi, hogy nem tudja ellátni a feladatát, akár menet közben, akkor nemet kell mondania – tisztázza.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Margaréta utcai székházában hétfőtől péntekig 10-től 14 óráig van ügyfélfogadásuk. Folyamatos ügyeleti idő van náluk és készenlét, szükség szerint két órán belül a helyszínen kell lenniük, ha Vas vármegyében valamelyik ügyfelükkel mondjuk baleset történik, avat be Éva.

A kérdésre, hogy mikor dolgozik jól egy jeltolmács, úgy felel: pillanatok alatt tudni kell kapcsolni, az ügyféllel azonosulni. A jelnyelvek – ahogy a magyar jelnyelv is – önálló szókinccsel és nyelvtannal rendelkező természetes nyelvek, ahol a jelentést a kézjelek, a mimika, a testtartás, a gesztusok együttesen fejezik ki. Formázottabb artikulációra és mimikára is szükség van tehát, és fontos, hogy a tolmács értse a hallássérültek közösségének kultúráját. – Segítőkész, összetartó közösség az övék. Az egész életük egy szép kifejezés. Szép a kommunikációjuk, a testtartásuk. Lágy mozdulataik vannak, mint egy táncban. Én is igyekszem szépen járni ezt a táncot – mondja Éva, aki magát úgy jellemzi: nagy jeltérrel dolgozik. Számára ez a megszokott, és míg mások „szépen elférnek” kis helyen, a mellkasuk előtt, neki ez a tér kevés. Ahány ember, annyi stílus a jelnyelvi tolmácsolásban is.

Megtudjuk még, hogy ha egyhallássérült ügyfelével dolgozik, és nincs jelen harmadik fél, nem használja a hangját. Ha viszont jelen van, akkor igen, a maga és a harmadik fél biztosítékaként is. A jelnyelvi tolmácsnak szókincs helyett jelkincse van, egyes szavaknak több jele. Éva használ egy fajtát, de ha találkozik egy másik tolmáccsal, hallássérülttel, és megtetszik a jel, a mozdulat, amit a másik használ, akkor lecseréli a magáét. – Folyamatosan lehet fejlődni, törekszem is rá. Erre jók a továbbképzések vagy ha máshonnan érkező, más jelnyelvjárású emberrel találkozom – mondja.

Végül egy történetet mesél. – Minden országnak más a jelnyelve, én a magyarnak vagyok a birtokában, és létezik egy nemzetközi jelnyelv is, ennek a készletéből is ismerek néhány jelet. Egyszer találkoztam egy hallássérült olasz emberrel, ő nem tudott magyarul, én nem tudtam olaszul. Az volt a szerencsénk, hogy ő Olaszországban jelnyelvoktató. Ketten együtt öt perc döcögés után megtaláltuk a közös hangot, jeleket, és jól el tudtunk beszélgetni. 


 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában