Búcsút int Őriszentpéternek és Budapesten folytatja Farkas Richárd séf - galéria

-Most már könnyebb a búcsúról beszélni, de ez egy hosszú folyamat volt, nehéz pillanatokkal. Tudtam, hogy az élet egyszer úgy hozza majd, hogy tovább kell állnom az Őrségből. Lelki hullámvasúton ültem az utóbbi időben, de mostanra megnyugodtam. Mindenki pozitívan látja a jövőt, és örül az együtt töltött időnek - kezd bele a búcsútörténetbe Farkas Ricsi, aki vasárnap főz utoljára a Pajtában. -Budapestre költözünk, kaptam egy álláslehetőséget, amiben látok potenciált, de többet egyelőre nem árulhatok el. De a Pajta nemcsak az Őrségben, hanem az én szívemben is különleges helyet foglal el, és ez szerintem így is marad jó sokáig. 

Farkas Richárd hét éve vendégként járt Őriszentpéteren, akkor az étterem teraszán, a szélső asztalnál ült, erre pontosan emlékszik. Akkor ismerkedett meg a tulajdonosokkal Marjai Flórával és Kvasznicza Ferenccel. Öt és fél éven át vezette a konyhát az őriszentpéteri étteremben.

-Az első munkanapomat sohasem fogom elfelejteni. Annyira izgultam, hogy bár reggel nyolckor kezdtük a munkát, én már fél ötkor ott voltam a konyhában. Szinte vizsgadrukk volt bennem, elbizonytalanodtam, úgy éreztem nem tudok semmit. De hála Istennek jó volt az indulás és a folytatás is, hiszen mindig tudunk fejlődni. Nagy büszkeség számomra, hogy szakmai berkekben a fővárosban és külföldön is beszéltek, beszélnek rólunk, emellett rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a vendégektől is. Számos szakmai díjjal ismerték el a munkánkat, tavaly Michelin ajánlást és Welcome and Service- díjat kaptunk - teszi hozzá a séf, aki szerint a legfontosabb: az ember folyamatosan tanuljon, akkor tud fejlődni, és mindig jobb lenni. 

Száznyolcvannyolc étlap köthető Farkas Richárd őriszentpéteri éveihez. A séf progresszív, szezonális és regionális konyhát vitt, ahol hetente változott legalább az étlap fele, így tudták követni a szezont, és vele együtt a több mint ötven helyi termelő és gazda aktuális kínálatát.

Ahogy az első étlapon, úgy a mostani utolsón is rajta van a gibanica, ez az ikonikus muravidéki desszert. A záró étlapról klasszikusként nem hiányzik a dödölle sem, ez leválthatatlan étel a kezdetektől fogva, ugyanúgy, ahogy a nagyrákosi túróból készült túrógombóc is az, amit tökkel és homoktövissel kínálnak. A nagy kedvenc, a rakott krumpli szarvasgombával és tökmagolajos káposztasalátával szintén rajta van a búcsúétlapon a csutrirépa levessel, a szarvassal és a vaddisznóval együtt. 

-Még el sem mentem az Őrségből, de a párommal már beszélgettünk róla, hogy tavasszal vagy nyáron visszajövünk. Egyrészt azért, mert az itt töltött években rengeteg barátot szereztem, másrészt azért, mert én gyakorlatilag csak ott fordultam meg, ahol húst, zöldséget, gyümölcsöt lehetett venni az Őrségben. De egyszer sem csobbantam például a Vadása tóban, nem jártam be egyetlen tanösvényt sem, nem láttam a veleméri templomot, úgyhogy van mit bepótolni. Jövök vissza, és egy kicsit turista szemmel is felfedezem a vidéket, most már az asztal kényelmesebb végén ülve az étteremben is.