Jó reggelt, Vas vármegye!

Látom magam előtt Petőfit, amint egy fa törzsének támaszkodik, szájában fűszál. Ingujja feltűrve, nem néz fel, csak írja a sorokat. Az öreg kocsányos tölgy Nagyaron, a Tisza és a Túr találkozásánál bólogat, hogy igen, így jó lesz: „Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled?” Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria körtefájánál szól az Egy gondolat bánt engemet, Petőfi szavalja saját versét. A legenda szerint ennél a körtefánál töltötte utolsó estéjét a költő, mielőtt nyoma veszett a segesvári csatában. A fa az 1970-es évek elején indult pusztulásnak, a család marhavérrel öntözte, hogy a lehető legtovább éljen. A világnak is ez kellene: egy kis gondoskodás. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe egy madár csak néha „füttyentene bele”.