Káosz a tornatermek építése körül - A megépült tornacsarnokok 26 százaléka „selejt” volt, alig használható - fotók

Öt év alatt 300-400 új tornateremre volt szükség 

Nem csupán az új sporttörvény, hanem a tornaterem-építési program előkészítése is már a rendszerváltás előtt elkezdődött. Az 1988-ban indított programot az Antall-kormány is átvette. Ennek az volt a célkitűzése, hogy 1990 és 1995 között 300-400 tornaterem épüljön az országban, 40 százalékos állami támogatással. Miközben a nyolcvanas évek közepén az általános iskolák 60 százalékában volt tornaterem, addig ez a szám az építkezések nyomán 1993 elején 85-86 százalékra nőtt. Ugyan a program – igaz némi lemaradással – nagyjából sínen volt, az időarányos tervet is csaknem sikerült teljesíteni, ám a mennyiség nem egy esetben a minőség rovására ment. A program hátralévő három éve alatt Magyarország 30 milliárd forintot fordított tornaterem építésre. Ekkora tőke-injekciót előtte több mint 100 éve nem kapott a magyar oktatásügy. Régi tartozást egyenlített ki ezzel az áldozatvállalással a költségvetés, hisz generációk nőttek fel a későbbi ütemre „halasztott" tornatermek nélkül, egyre rosszabb egészségi állapotban. 

Megbukni látszott a program: minden 4. tornaterem selejt volt 

De milyen végeredményt vizionáltak 30 évvel ezelőtt, mit vártak a szép tervekből? Ezen kérdések megválaszolására vizsgálta meg az első 65 megépült tornateremet a szakértői bizottság. Az eredmény lesújtó volt: a tornatermek 26 százaléka „selejt" volt, alig használható. 

Többnyire az építtetők, az engedélyező hatóságok és a vállalkozó tervezők-kivitelezők képzetlensége, hozzá nem értése miatt. A tornatermet építő polgármester valójában nem lehetett szakértő, ezért kellett mellé olyan mérnök, aki szakértőként képviselte a település érdekeit. Bár előírás is volt rá, ez még nem volt általános. Pályázatot, tervet is bíráltak el olyanok, akiknek végzettsége, gyakorlata ehhez nem volt elég. Így nem egy esetben nem vállaltak felelősséget, azt tették, amit a „laikus" főnökük kívánt. Ennek fényében nem csoda, hogy a tornaterem-építés - a reális lehetőségekkel számoló tervezés helyett - versennyel indult: ki ígért nagyobb termet kevesebb költségért? A befutó rendre a legolcsóbb ajánlat lett, és ahogy az akkori vizsgálat eredménye is mutatta: a legsilányabb is. Így épültek olyan tornatermek, amik valójában körbefalazott gépszínek voltak, hőszigetelés és fűtési lehetőségek nélkül. Használni nem lehetett őket, de legalább a 3-5 százalékos tervezési költséget megtakarították, és nagyobb lett, mint a szomszéd községé. 

Vas megyében némileg jobb volt a helyzet 

Az országos eredménnyel szemben Vas megyében jobb volt a helyzet. Használhatatlan létesítményről nem volt tudomása az Építész Kamarának, ám a rivalizálás és a lelkesedéssel álcázott meggondolatlanság a megyénkben is jelen volt. Ügyes üzletemberek ajánlották a minden másnál olcsóbb csarnokszerkezeteiket. Csakhogy a tornaterem építési költségéhez képest a vázszerkezet költsége elenyésző volt: csupán 10-15 százalék. És ennek a felfalazása is drágább lett, mint a másiké, így végeredményben a végösszeg is magasabb lett. 

A beruházás kezdetekor nem gondoltak az üzemeltetési költségekre sem. Már akkoriban sem volt mindegy — az akkori energia árak mellett —, mennyibe kerül a fűtés, a világítás és a rendszeres karbantartás! Számos tornaterem építése során nem vették figyelembe, hogy mekkora az iskola és melyik korosztály számára készül az épület. Versenysporthoz, de még a középiskolások sportolásához is nagyobb terem kellett, mint például az alsótagozatosoknak. Egy 16 tanulócsoportos iskolában például körülbelül 50 tornaóra volt. Ezt öt nap alatt egy teremben lebonyolítani nem lehetett. Így vált az gyakorlattá, hogy a lányok a tornateremben, a fiúk pedig a folyosón tornáztak. A 30 évvel ezelőtti tapasztalatok azt mutatták, hogy a program hátralévő részében inkább 2 normál méretű 12x24 méteres tornatermet kezdtek építtetni, mint egy óriásit. Ezt tették a szombathelyi Paragvári úti iskolában, de még a nagyobb, középiskolásoknak épült kereskedelmi-vendéglátó szakközépiskolában is. 

A falvakban több funkciót kellett összehangolni 

Egy faluban azonban a tornaterem más funkciót is betöltött: olykor bálteremmé vált, az öregfiúk focicsapatát is ki kellett szolgálnia, és a befolyásos öregfiúk mellett a kisfiúk szempontja bizony mellékessé vált. 

Volt olyan tornaterem is, amit azért építettek beszorítva, rossz helyre, hogy egy meglévő hőtávvezetékre rácsatlakoztathassák. Mire elkészült, akkor derült csak ki, hogy ez nem lehetséges. így új kazánházat kellett építeni, de a termet jó helyre tolni már nem lehetett. 

Az osztrák példa még nem igen terjedt el, miszerint a közepes méretű tornatermet kis lelátóval építették, alatta 3 kisebb edzőteremmel. Elsősorban az volt a visszatartó erő ettől a megoldástól, hogy több öltözőt, és testnevelőt igényelt. 

A 60-es évek kultúrházépítése újratöltve 

Az építési programra rányomta bélyegét a „Ki épít olcsóbban nagyobbat?” jelige. A program kísértetiesen hasonlított az 1960-as években lezajlott kampányra, amikor mindenki kultúrházat épített, hatalmas nagytermekkel. Csakhogy nem tudták őket fűteni, alig-alig használták. Majd a művelődésszervezők elődei, a népművelők rájöttek, hogy inkább klubokra, szakkörökre alkalmas kisebb termekre lenne szükség. Így lettek falun a „művházak” klubkönyvtárakká. A későbbiekben pedig ezek lettek alkalmatlanok nagyobb rendezvények megtartására. A végeredmény a kompromisszumos megoldás lett: a tolófallal megosztható, differenciáltabb, a központi fűtéssel barátságosabbá tett termek. Kisebb falvakban ezek a tsz-étteremmel, máshol vendéglátóhellyel egyesítve épültek, így teltek meg élettel. Csakhamar rájuk is aggatták a „faluház" megnevezést. 

A 90-es évek elején a legújabb közösségi létesítmények a szabadidőközpontok lettek: ezekben próbálták meg a kultúra, a sport és a szórakozás iránti igényt egyaránt kielégíteni. Szombathelyen a népszerű MMIK tett ez irányba lépéseket: valóban használható és kihasznált létesítménye volt a megyeszékhelynek. 

A 12x24 méteres terem lett az etalon 

A presztízs-építkezések torzulásai miatt az állami támogatás 1993-ban úgy módosult, hogy csak a 12x24-es terem építésének vállalta át körülbelül felét a költségvetés. Ahol ezt a teremméretet keveselte az iskola vagy az önkormányzat, saját erőforrásaikból kellett áldozniuk rá. Elgondolkodtató volt, hogy jó nevű vasi középiskoláknak, a Nagy Lajos Gimnáziumnak, a kőszegi Jurisics Gimnáziumnak vagy a kőszegi mezőgazdasági szakközépiskolának ennél jóval kisebb volt a tornaterme, mégis jó eredményeket értek el a tanulóik. 

Egy-egy pénzügyileg megalapozott építési program mindenütt megtalálja a megvalósításához szükséges új műszaki megoldásokat, megtermékenyíti a műszaki gondolkodást. Franciaországban a tornaterem-építések lendítették fel a ragasztott fa-tartók fejlesztését. (Ilyenből készült Szombathelyen az egykori tanárképző főiskola tornaterme.) Angliában az alábányászott területeken megsüllyedt iskolák gyors pótlására fejlesztették ki a Clasp építési rendszert. (Ilyen szerkezetű az oladi lakótelepi iskola.)  

Azt kellett felismerniük az érdekelteknek, hogy a tornaterem-építést építészeti tervek és felelős beruházói döntések nélkül ígéret- és árversenyre hagyatkozva lebonyolítani kockázatos.