Mit tegyünk, hogy gyermekünk nyitottsággal forduljon a fogyatékossággal élők felé?

A Magyar Parasport Napja alkalmából a K&H, a Magyar Paralimpiai Csapat támogatója összegyűjtötte, szülőként mit tehetünk azért, hogy gyermekünk ne legyen zavarban, ha fogyatékossággal élővel találkozik.

A gyermekekben alapvetően kevesebb az előítélet, mint a felnőttekben – a fiatalokban kialakult sztereotípiákat általában a felnőttektől veszik át, ezért a szülőknek, pedagógusoknak kiemelt szerepük van abban, hogy a fiatalok megőrizzék alapvető nyitottságukat. A kicsikben természetesen felmerülnek a kérdések, ha látják, hogy valaki testileg vagy szellemileg más, mint ők. Ilyenkor fontos, hogy a saját nyelvükön magyarázzuk el nekik, illetve személyesen is megtapasztalhassák, miben különböznek fogyatékossággal élő társuktól.

A fogyatékosság már egyre kevésbé tabu, hiszen több helyen találkoznak a gyermekek értelmi vagy mozgássérült emberekkel: reklámokban, filmekben, animációkban, mesékben is feltűnnek nem átlagos szereplők, sőt már egyre több játékgyártó is hangsúlyt fektet arra, hogy mozgássérült figurákkal érzékenyítse a fiatal generációt. Sokszor a gyermekeket egyáltalán nem zavarja, hogy ezek a szereplők mások, mint ők, egyszerűen elfogadják őket testi vagy szellemi különbözőségükkel együtt. Ugyanakkor kérdések is felmerülhetnek bennük, amikre fontos, hogy sajnálkozás vagy negatív érzések keltése nélkül válaszoljunk.

Ha mi, felnőttek akarjuk felhozni a témát, így tehetjük meg: meséljünk olyan történeteket, amelyben ép és fogyatékossággal élők együtt visznek véghez valamit, segítik egymást – együttműködve egymással. Számos ilyen könyv, rajzfilm létezik már, de mi is kitalálhatunk szereplőket, akikkel csemeténk azonosulni tud. Beszélgessünk a környezetünkben élő, értelmi vagy mozgáskorlátozott emberekről, legyen szó az utcán közlekedő látássérültről vagy a szomszéd bácsiról, aki kerekesszékbe került, de a fizikai korlátokon túl ugyanaz a kedves, okos, vicces öregúr maradt. Ha van olyan játékunk, amiben van sérült figura, máris adva van egy érzékenyítő szituáció, de szerepjátékkal mi is kitalálhatunk olyan helyzetet, ahol megjelenik fogyatékkal élő is. 

Menjünk el együtt olyan eseményekre, programokra, ahol gyermekünk találkozhat értelmi vagy mozgássérült emberrel, megismerheti személyiségüket, gondolataikat, érzéseiket. Könnyen kiderülhet, hogy gyermekünket is ugyanazok a dolgok érdeklik, mint korlátozott társát, és különbözőségeik dacára könnyen megtalálják a közös hangot. Sokszor a tanulság csak annyi, hogy mindenféle szánalom nélkül éljünk együtt teljes természetességgel.