Most Ádám körül forog a világ - kérte az obsitot: Legáth Tibor 15 év után leszerelt a Batthyány Lovas Bandériumtól

– A feleségemmel, Gyöngyivel körmendi születésűek vagyunk, 1991-ben lettünk nádasdiak. Azóta a gyerekekkel, és feleségem szüleivel együtt itt élünk. Megtaláltuk a helyünket, nagyon szeretjük ezt a falut – kezd bele Tibor, aki úgy 18 éves lehetett, amikor lovagolni kezdett Hegyalján, a nádasdi termelőszövetkezet lovardájában. A 2005-ben alakult Batthyány Lovas Bandériumba egy véletlen folytán került: – Horváth János Csinaj hívott fel, hogy a csapat egyik tagja, Rácz Miklós a bokáját törte, be kellene ugrani a helyére.

Elég sok felkérése volt a csapatnak már akkoriban is, így kértek, hogy felépüléséig helyettesítsem Miklóst. Lovagolni szerettem, a katonaság sem állt messze tőlem, így belevágtam, aztán 2022 végéig ott ragadtam – meséli Tibor, aki első fellépésére pontosan emlékszik, az ugyanis egy sajnálatos körmendi eseményhez köthető: 2007. április 27-én Batthyány-napot tartottak Jánosházán, ugyanezen a napon égett le a körmendi temetővel szemben a sajtgyár. – Lovagolni szerető, már nem siheder, a legénykoron is túl lévő férfiakból és néhány fiatalból jött össze a Batthyány Lovas Bandérium alapító tagsága: Horváth János, Hamana László, Kovács Gábor, Rácz Miklós, Rácz Máté és Esztergályos Zoltán voltak az elsők, én kisebb csúszással csatlakoztam. Rácz Miki vette fel a kapcsolatot Somogyi Győző történész-festőművésszel, a Salföldi Kopjások vezetőjével, aki megalkotta a Batthyány család zászlajában szereplő alapszínekkel a bandérium egyenruháit.

Az indulásnál sokat segített Bebes István polgármester és Csák Tamás önkormányzati képviselő is. A gyulakeszi Gyulaffy László Lovas Bandérium pedig örök példaképe és jóbarátja egyesületünknek, ahogy a többi hagyományőrző csapat is az – teszi hozzá Legáth Tibor, aki 15 éven át volt a Batthyány Lovas Bandérium elnöke. Ő szorgalmazta, hogy az eleinte baráti társaságként működő csapat alakuljon egyesületté, ennek megvalósításában Földes Tímea segítette. – Sok mindent lehetne mesélni az elmúlt másfél évtizedről. Barátságokat, sok élményt, boldog pillanatokat hozott nekem ez az időszak. Mostanra egy kicsit elfáradtam, ezért az elmúlt év végén úgy döntöttem, hogy kérem az obsitot.

Nehezen fogadták el a bajtársak, de végül azért csakcsak belenyugodtak. Elbúcsúztattak engem, Kómár Máriát, a titkárunkat és párját, Kovács Gábort is, aki alapító tag volt. Hogy leszereltem a csapatból, részemről nem jelenti azt, hogy teljes mértékben kiválok az egyesületből, továbbra is ott segítek, ahol tudok. És egészen biztos, hogy megdobbantja a szívemet, amikor meglátom majd egyenruhában a csapatot. Hazahoztam a lovamat, Sólyom itthon van velem. Nyolcéves volt, amikor Csinaj kapitányunktól megvásároltam.

Velem együtt ő is megöregedett, a 26. évében jár, ami magyar félvér esetében igen szép kornak számít. De úgy viselkedik most, hogy jön a tavasz, mint egy csikó. Ha az idő engedi, lovagolok, és a legnagyobb örömöm, hogy a Jóisten tavaly szeptemberben megáldott bennünket egy unokával. Most Ádám körül forog minden – mondja Tibor, aki korábban közel tíz évig táncolt, azt akkor a családalapítás miatt hagyta abba. A bandérium egy másik mozgalmas időszak volt, most jön a levezetés. 

Legáth Tibor márciusban lesz hatvanéves. 1981. augusztus 3-a óta a körmendi gyógyszergyárban dolgozik, húsz éve a tablettaüzem karbantartóinak csoportvezetője. – Család nélkül nem megy semmi, így van ez az egyesületi munkával is, én szerencsére rengeteg támogatást kaptam. A helyemet a bandériumnál Fülöp Norbert vette át, mellette ott van Zanati Norbert, Stránczli Attila, meg még sokan mások a csapatból. És persze ott van az örökös kapitány, Csinaj, úgyhogy én nem aggódom a jövőt illetően.