Az én hadizsákmányom – Koszorús Ödönnek nyílt kamarakiállítása a vépi kultúrházban

Padlásokról, pincékből, bolhapiacokról származnak az üveg alá tett szablyák, pallosok, kardok – bő negyven éve gyűjti tulajdonosuk. Arra emlékszik, hogy melyik hogyan került hozzá, a kétszáz darabos gyűjtemény mindegyik fegyverének történetét azonban nem tudta felfejteni. Elsőként egy huszárszablyát mutat – érdekessége, hogy az első bécsi forradalom emlékét őrzi. Annak nevezetes napjai – 1848. március 13.,14.,15. – vannak rámaratva, a hátoldalán pedig az, hogy kié volt.

 Utána ulánus kollekciójának darabjait: az ulánusok lengyel eredetű könnyűlovas fegyvernem volt a 18. századtól a 20. század közepéig. Akönnyűlovas katonákat lándzsával, karabéllyal szerelték fel – a népi megmozdulások elfojtására alakulta társaság, a háborúban a gyalogság megbontására használták őket. Egy altiszti pallos a következő darab: alkalmas volt arra, hogy az ellenséget fejbe vágják vele, majd megszúrják lóhátról. Császárvadász tiszti szablya, döfő szurony, kaukázusi saska, dragonyos kard, orosz tüzér legénységi kard, huszár szablya is szerepelnek a tárlaton.

Koszorús Ödön a kard és a szablya közti különbséget is magyarázza: az egyik vágó szerszám, tollszerű végződése van, amivel szúrni is lehetett. Ezzel szemben a szablyát mindig fej felett forgatták, és felülről sújtottak le vele. 

– Van egy magyar gyalogsági és egy magyar lovassági szúrófegyver-gyűjteményem, valamint egy 1. világháborús hadizsákmány-gyűjteményem, amit a magyar honvédek és tisztek az olasz, az orosz vagy a szerb frontról gyűjtöttek össze. Amint hozzájutottam egy-egy darabhoz, először a fegyverhatározó katalógusok alapján beazonosítottam. A gyűjtemények egy részét már megmutattam a nagyközönségnek. A vépi művelődési házban kiállított húsz fegyver a hónap végéig látható.