Közösségben, Istennel: jelképesen letették bűneiket a fiatalok

„A negyvennapos böjti időszak a megtérésnek és a gyógyulásnak az ideje az egyházban.” – idézi Jánossy Lajos teológiai professzort Steindl-Papp Judit, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség megbízott parókus lelkésze. Azaz az Isten felé fordulásnak, a színe elé lépésnek, a hozzá térésnek és így a bűneinkből való gyógyulásnak az ideje. A böjti időszak fokozottan beszél erről, de minden istentiszteleten, a gyónásban, a bűnvallás alkalmával arra kapunk esélyt, hogy letegyük Isten elé a csomagunkat, amelyet teletömtünk bántó szavakkal, Istennek nem tetsző gondolatokkal és cselekedetekkel. A Krisztussal való közösség és az egymással való közösségvállalás jegyében gyűltek össze legutóbb a gyülekezet konfirmandusai is a kápolnában. Huszonöt diák konfirmációi felkészítése zajlik. A böjti időszak elején játékos feladatokon keresztül beszélgettek arról, hogy mit jelent számukra a bűn. 

Közösen gondolkodtak arról is, hogy mit jelent Jézus Krisztus az ember életében, és hogyan lehet a bűn ellenére közelebb kerülni Istenhez. – Mindenki hozzon be az udvarról egy akkora követ, amely elfér a tenyerében – kérte Menczinger Tamás hitoktató. Miután mindenki visszatért, papírra vethetett néhány szót: mi minden nyomja most a lelkét. A papírt és a kavicsot is a tenyerükbe tették, és kinyújtott karjukban percekig tartották, aztán a keresztnél elhelyezték, és mécsest gyújtottak. A foglalkozás vezetői, Torma-Hasza Mónika lelkésznő és a hitoktató ezzel arra kívántak rávilágítani, hogy lelki terheink, ha sokáig cipeljük azokat, úgy tudják lehúzni lelkünket, mint ahogyan egy kő húzza le a kezünket, ha sokáig tartjuk. De Krisztus keresztjénél letehetők ezek a terhek, erről szól a böjti időszak. – A cél, hogy a gyerekek tudatosítsák magukban, hogy egy közösséghez tartoznak, amelyre számíthatnak, és amely számít rájuk. És vannak kapcsolatok egy közösségen belül egymással és az Istennel. Meg kell élnünk ezeket a kapcsolatokat, és ki kell teljesítenünk őket – összegezte a hitoktató.