A sebes pisztráng rajongói - A Csejtei házaspár már évek óta járja a vasi vizeket kedvenc halfajukért

– Már gyermekkoromban megfogott a vizek világa, a Perint partján nőttem fel Szombathelyen. Nyaranta a Répcében gázolva horgásztam unokatestvéreimmel, majd a határzár eltörlése után napi szinten tekertem le kerékpárral Felsőcsatárra a Pinkához. Most pedig a Gyöngyös patak partján lakunk – meséli Csejtei Csaba. – Tatabányán születtem, cserfes kislányként egész nap a Galla-patak és az Által-ér vizében kergettük a halakat a fiúkkal – veszi át a szót Veronika. Majd így folytatja: 

– Édesapámmal minden hétvégén mentünk az Erőműi tóra horgászni. Később, közel 20 éven keresztül a pontyhorgászat volt a prioritás, de „nyughatatlan” természetemből adódóan mindig is vonzott a pergetés. Most már úgy érzem, hogy megtaláltam a megfelelő szakágat és ezáltal a helyem a horgász társadalomban. Megismerkedésük pillanatában nem tudták, hogy mindketten szenvedélyes horgászok, de mára ez náluk életforma lett. A boldogító igent is a Répcében állva mondták ki. A sebes pisztráng Magyarországon őshonos halfaj. A sebes sodrású, oxigéndús, hideg vizeket kedveli, jól érzi magát a vasi patakokban is. Védelme érdekében a legkisebb megtartható példány 30 centiméter Vasban. 

– A klimatikus viszonyok miatt a patakok vízhozama és minősége romlott, ez a hazai sebespisztráng-állományra is rányomja bélyegét. Ezért kellő figyelemmel és óvatossággal kell bánni a horogra került példányokkal. Manapság divatos a „fogd meg és engedd viszsza” szemléletmód. A sebes pisztráng kényes, lassan növő halfaj. E sporthorgász szemléletmód alkalmazása a felszerelés összeállításával kezdődik: műcsalis módszert használjunk egyágú, szakáll nélküli horoggal, gumírozott merítővel, horogszabadító eszközzel. A merítőbe kerülést követően csak vizes kézzel érjünk hozzá a halakhoz a nyálkahártya sérülést megelőzendően. A horogszabadítást, esetleges gyors, vízhez közeli vagy vízben történő fotózást követően pedig azonnal tegyük vissza éltető elemébe – zárja gondolatait Csaba.