A Sopron-Kőszeghegyalja 35 éve lett kiemelt üdülőkörzet - Regionális rendezési tervvel kívánták az idegenforgalmat növelni - fotók

1988 áprilisában a magyar kormány nem csak megtárgyalta, de el is fogadta Sopron-Kőszeghegyalja üdülőkörzet regionális rendezési tervét és fejlesztési programját. E nagyszabású program végrehajtásával az ezredfordulóra meg kívánták kétszerezni az idegenforgalmat ezen a tájon, a bevételeit pedig a tervek szerint háromszorosára szerették volna növelni.

Idegenforgalom a célkeresztben

A 80-as években az idegenforgalom a magyar gazdaság egyik legfontosabb ága volt, a turizmusból származó bevételek dinamikusan emelkedtek, s mind határozottabban járultak hozzá a fizetési mérleg javításához. Ezért is tartották akkoriban fontosnak, hogy időnként áttekintsék az idegenforgalom egy-egy területét, és ahol szükséges és indokolt volt; ott támogatták a még teljesebb kibontakozást: a fogadóképesség növelését, a szálláshelyek bővítését, nem utolsósorban pedig az infrastruktúra fejlesztését. Mindezt úgy kívánták elérni, hogy az üdülőkörzetek zsúfoltságát csökkentsék; az üdülési adottságok, lehetőségek szélesebb körű feltárásával pedig növeljék az üdülési kínálatot.

Ami a Sopron-Kőszeghegyalja térség mellett szólt

35 évvel ezelőtt a Sopron-Kőszeghegyalja térségre fókuszáltak a szakemberek, annak fejlesztése és kiemelt üdülőkörzetté nyilvánítása összhangban volt a fenti törekvésekkel. A hegyvidéki környezet, a szubalpin klíma, a jelentős termál- és gyógyvízkészletek, nem utolsósorban a turizmus számára még kevésbé hasznosított, de nagy lehetőségeket magában hordozó Fertő tó mind-mind olyan adottságok voltak, amelyek mellett nem lehetett elmenni. Mindemellett a táj történelmi, műemléki gazdagsága már akkoriban is egyedülállónak számított, és mint határvidék az ország egyik legjelentősebb idegenforgalmi úticélja volt. A 80-as években egyre gyakoribbá vált, hogy egy-egy jelesebb alkalommal szinte elárasztották a határmenti városokat a szomszédos országok vásárlói. És nemcsak a főszezonban, de az év minden időszakában jelentős volt az átmenő forgalom.

A főváros után ide jött a legtöbb külföldi

A térség vonzerejét mi sem bizonyította jobban, mint hogy a vendégforgalma 1978 és 1988 között az országos átlaghoz képest gyorsabban növekedett. 1985-ben a csúcsnapi üdülőnépességszám elérte a 45 ezret, az éves forgalom pedig a 10 millió vendégnapot. Ez az ország 27 üdülőkörzete közül a négy kiemelt körzet után a legmagasabb forgalmi részesedést (3,4 százalék) jelentette.

Beszédes adat, hogy a főváros után itt volt a legmagasabb a látogatókból a külföldiek aránya: 43 százalék. Ráadásul a külföldiek háromnegyede nyugati országból érkezett, és csak 25 százaléka szocialista országból. Ezt az arányt azért is tartották nagy becsben, mivel abban az időben országosan ennek éppen a fordítottja volt jellemző. A Sopron-Kőszeghegyalja térség az ország idegenforgalmi bevételének 11 százalékát, a konvertibilis bevételeknek 16 százalékát eredményezte.

A dinamikus fejlődés mellett hiányosságok

Ugyan a számok magukért beszéltek, ám a dinamikus fejlődés mellett a hiányosságok is felszínre kerültek. Csekély volt az idegenforgalmi kínálat, ami által a nemzetközi forgalomban túlságosan sok

volt az átutazás, az egy naposnál rövidebb bevásárló, kiránduló forgalom. Kisebb mértékű volt a külföldiek által a több vendégéjszakás itt tartózkodás, az igényesebb turisztikai látogatás. A belföldi turizmus fejlődését pedig az olcsó szálláshelyek hiánya gyengítette. Az idegenforgalmat kiszolgáló infrastruktúra is hagyott kívánni valót maga után: a belvárosok közlekedése zsúfolt, a kereskedelmi hálózat pedig túlterhelt volt. Gond volt a szennyvíz elvezetése, nem volt elegendő távbeszélő-állomás. Mindehhez hozzájött, hogy a hazai turisták előtt még megközelíthetetlen volt a Fertő tó és annak vonzáskörzete határőrizeti szempontok miatt.

Széles körű összefogás a térségért

Összességében nem csak a kedvező adottságok, de a fent említett hiányosságok még inkább indokolták a térség fejlesztésének felgyorsítását, azaz a Sopron-Kőszeghegyalja kiemelt üdülőkörzeti rangra emelését. Erre széles körű összefogással készültek a tervek, amelyeket a kormány is áttekintett. A terveket nem csak az Országos Idegenforgalmi Tanács tárgyalta meg előzőleg, hanem az időközben megalakult Sopron-Kőszeghegyalja Intéző Bizottság, és a Magyar-Osztrák Területrendezési és Tervezési Bizottság is. Ebből is látszik, hogy nagyobb összefogást igényelt a kiemelkedő természeti, főként klimatikus adottságokkal rendelkező vidék fejlesztése, a meglevő gyógyvízkincs további, szélesebb körű hasznosítása, a kulturális értékek és műemlékek bemutatása.

Az üdülőkörzet népszerű települései

A Sopron-Kőszeghegyalja üdülőkörzet elsősorban Sopront és környékét ölelte fel, de ugyanilyen fontosságú volt Kőszeg, illetve Kőszeghegyalja és környéke. E két üdülőtérség között van Bükfürdő, amely a külföldiek számára is egyre ismertebbé és vonzóbbá vált. Az üdülőkörzethez szorosan hozzánőtt Sárvár és Kapuvár környéke is. Összességében, mintegy 1200 négyzetkilométer területet tett ki. Az üdülőkörzethez 57 település tartozott, a lakónépesség száma pedig mintegy 147 ezerre volt tehető. Mindezeket figyelembe vették a hosszú távú fejlesztési program és regionális rendezési terv elkészítésénél. A nemzetközi forgalomban mindenekelőtt a fogadó szerep magasabb szinten való ellátását sürgették. A határátkelők bővítését látták szükségesnek, és újabbak megnyitását tervezték a forgalom zavartalanabb átbocsátása, az információszolgáltatás javítása céljából. A tartósabb üdülés arányának javításához főleg a termálgyógyüdülés kiterjesztésében, a rendezvényturizmusban, valamint a hobby-turizmus fejlesztésében látták a megoldást. A magyar-osztrák együttműködés számos új lehetőséget hordozott magában; a közös kultúrtörténeti hagyományok ápolása mellett újabb rendezvények együttes szervezését szorgalmazták.

Az infrastruktúra kiemelt fejlesztése és a környezetvédelmi tevékenység fokozása sem került háttérbe: az ezredfordulóra tervezték, hogy valamennyi települést bekapcsolják a közműves vízellátásba, kétszeresére növelik a szennyvíztisztító, háromszorosára a távbeszélő kapacitás. A városokban elkerülő utak építését szorgalmazták és kisebb jelentőségű összekötő utak építését is tervezték.