A szombathelyi börtön munkatársai őrzik a kamarai székházat: fogvatartottak segítik a munkálatokat

Közös sajtótájékoztatóra hívta a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (VMKIK) és a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet a média képviselőit szerdán. A kerítés közelében, a kék egyenruhások mellett szájkosaras kutya figyel türelmesen, a belépés csak kulcsos nyitás után lehetséges, egyébként - az átlagosnál jóval nagyobb sajtóérdeklődést leszámítva - semmi különöset nem tapasztalunk. 

A gépek kiszűrődő hangja árulkodik a benti munkálatokról. Balogh Károly Zsolt, a VMKIK főtitkárától megtudjuk: közel 30 évig vártak egy saját épületre, amely végre megadatott, de korára való tekintettel felújításra, átalakításra szorul: többek között kicseréik, újrafestik az ablakokat, korszerűsítik a fűtésrendszert és ügyfélfogadó teret alakítanak ki az első emelten. A beruházásra összesen 50 millió forintot fordíthat a kamara. A munkálatok egy részét - részben anyagi megfontolásból, részben az eddigi jó kapcsolat elmélyítéseként - a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottjai végzik - most éppen nyolcan gipszkartonoznak.

Teráz Norbert bv. főhadnagy, parancsnokhelyettes elmondja: Magyarországon az elítélteket törvény kötelezi a munkavégzésre, Szombathelyen sokrétű ez a tevékenység: a mosodában 38 elítélt dolgozik, két munkacsarnokban pedig 350 fogvatartott végez bérmunkában összeszerelő, gyártó tevékenységet szombathelyi cégeknek. A körletellátásban 80 fogvatartott vesz részt, továbbá az intézet konyháján és a kiétkező boltban is dolgoznak elítéltek, akárcsak az intézet területén megvalósuló beruházásokon. A Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatósággal kötött együttműködési megállapodás alapján a vízelvezető árkok tisztításában és karbantartásában is közreműködnek a szombathelyi fogvatartottak, továbbá díjazás nélkül alkalmanként külső helyszíneken jóvátételi munkát is végeznek az elítéltek. Szigorú feltételrendszer alapján dől el, ki dolgozhat a bástytafalakon kívül, amely nagyban segíti a reintegrációt, azaz a fogvatartottak civil életbe való visszavezetését.

Válthatunk pár szót az egyik fogvatartottal is, akiről annyit tudunk meg előzetesen: nem követett el erőszakos bűncselekményt. A fiatalember aztán elárulja: korábban építésvezetőként dolgozott Németországban, nem áll távol tőle a mostani munka, sőt úgy érzi: ennél többre is képes a csapat. Azt mondja, ki kell érdemelni, hogy valaki ilyen munkát kapjon, de a jövőben is mindent megtesz érte - legszívesebben mindig idekint lenne.