2023.04.19. 20:32
Előadás a Budavári Palota rekonstrukciójáról az MCC szombathelyi képzési központjában
Erhardt Gábor Pro Architectura és Ybl-díjas építész, az MCC Építészet és Emlékezet műhelyének vezetője volt a Mathias Corvinus Collegium szombathelyi képzési központjának vendége szerdán. Újjászülető történelem? – a Budavári Palota rekonstrukciója címmel tartott előadást.
Erhardt Gábor tartott előadást
Fotó: © Cseh Gábor
A Budavári Palota egyesek szerint a II. világháború utáni műemlékvédelmi gyakorlat büszkesége, mások szerint teljes esztétikai és funkcionális tévút volt a mai állapotot eredményező építési és működtetési folyamat. Mi az igazság? Az előadás objektíven igyekezett ismertetni a Budavári Palota II. világháború utáni negyven évét, szélesebb kitekintéssel a szocialista rendszer (nem) gondolkodását is bemutatva példákkal, történetekkel.
– A Budavári Palota Magyarország első számú műemléke. Ehhez képest az elmúlt harminc évben egy terem méltó és nagyszerű felújításán túl alig történt valami az épületegyüttesben – jelentette ki bevezetőjében az előadó. A II. világháború pusztítását követő felújítások, bontások és rekonstrukciók nyomán felmerül a kérdés – mondta –, hogy ki, mikor és mit tett a mostani állapot születéséért és az mennyiben tekinthető a hazai műemlékvédelem második világháború utáni legnagyobb eredményének.
Végigvezette a közönséget a Budavári Palota épületegyüttesének történetén korabeli fotókat, tervrajzokat és metszeteket mutatva, számba vette értékeit, a palota környezetét – az utolsó negyven évet építés- és romlástörténetként emlegetve. Előadásából kiderült: a Hauszmann Alajos-féle tekinthető az utolsó hiteles, önazonos állapotnak (Ybl Miklós halála után őt hívták meg a Budavári Palota átépítésének vezetésére, 1891–1905). Utána mind küllemében, mind belső rendszerében, környező épületeiben és kertépítészetében megszűnt létezni a palota a korábbi állapotához képest. 1945-ről úgy fogalmazott: az volt a nullpont.
Kotsis Iváné volt a nulladik tervváltozat – lapos tetőt álmodott. Majd Janáky István építészt bízták meg a helyreállítással, aki több tervváltozatot készített. 1958-ban kapott műemléki védettséget a palota, közben minimális építkezés történt. A hatodik tervváltozat Hidasi Lajosé 1960-ból. Az 1960-as évek felújítása számtalan előnytelen megoldást hozott. A Janáky-Hidasi-féle állapot napjaink (terhes) öröksége – fogalmazott az előadó. Napjainkban elmozdulás tapasztalható, aminek alapja részben a (közel)múlt történéseinek megismerése kell, hogy legyen.
