Jó reggelt, Vas vármegye!

Esernyővel a kezében ácsorgott a pocsolyában. Először csak jobbra-balra illegette magát, majd pörgött egyet. Aztán még egyet, újra és újra. Jobb lábával nagyot toppantott, amikor megtette a 360 fokos fordulatot: spriccelt a víz szerteszét. Az aszfalton nyoma sem maradt, hiszen elárasztott mindent a szakadatlanul hulló égi áldás. A kislány felkacagott, ahogy a kis gumicsizma pár másodpercenként a tócsába placscsant: először csak az egyik, aztán a másik is. Elmosódtak a környező házak, a bokrok, a lámpák, becsukta szemét, és élvezte a szédületes hangjátékot. Kopogtak az esőcseppek a feje fölött az esernyőn, miközben ütemesen szólt a placcs-placcs. Édesapja pár méterrel odébb, az egyik lépcsőház bejáratánál állt, mosolyogva nézte. Ének az esőben, újragondolva.