Mesélő Podcast: Savanyú Jóska, a vasi betyár története, akinek sok volt a rovásán

A napjainkban Celldömölk városrészeként ismert Izsákfán Savanyú József juhász számadónak és Kovárczi Erzsébetnek 1841. szeptember 12-én József nevű fia született, aki István, János, és Mária nevű testvéreivel együtt nevelkedett. József apja foglalkozását követte, de egy birkalopás miatt törvényen kívülivé vált. A továbbiakban disznó és marhatolvajlások voltak a számláján. 1860-ban elfogták, ekkor ”fegyveres csavargásért” nyolc hónapot töltött a veszprémi fegyházban. 1872-ben egy sitkei rablás miatt megint letartóztatták, de ekkor a bűnrészességét nem tudták bizonyítani. 1875-ben Sümegen egy hónapot töltött börtönben súlyos testi sértés miatt.

 A mindössze 159 cm magas, írni és olvasni tudó, tótul és németül is beszélő szegénylegény „betyárként” bekalandozta Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket. Cselekedeteiről mondák sora keletkezett. Országos hírnévre az 1881-ben Bogyai Kálmán csabrendeki földbirtokos kúriájának kifosztásával tett szert. A csetepatéban lelőtték a ház urának testvérét. Ezt követően már gyilkosságért körözték. Bandájának támadásai egyre merészebbek lettek. Savanyú a nagyvázsonyi uradalmi pénztár fényes nappal történt kirablásával az ország legkeresettebb személyévé vált. Elfogása kiemelt fontosságú ügy lett. 

Ellene 1883-ban Tisza Kálmán Belügyminiszter országos elfogatóparancsot adott ki: „A Veszprém megye területén garázdálkodó Savanyú Józsi rabló fejére és pedig ha élve elfogatik 1000 forintnyi, holtan leendő kézre kerítésére pedig 500 forintnyi jutalmat tűzök ki. Miről a törvényhatóságot a hatósága területén leendő közzététel véget ezennel értesítem.” A körözés meghozta az eredményt. Bandájának egyik bosszútól vezérelt tagja, Magyarósi István billegi bojtár, nagybátyjának agyonlövése miatt vezette nyomra üldözőit. 1884 május 4-én a zalahalápi csárdában, borába altatót kevert és elbódított betyárt a csendőrök könnyen lefogták. 2 évig tartott, amíg a hatóságok a Savanyú terhére rótt bűncselekmények bizonyítékait összegyűjtötték. 

Pere 1886. május 6-án a Szombathelyi Törvényszéken kezdődött, ahol 29 bűntettel, rablással, emberöléssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elleni erőszakkal vádolták és első fokon halálra ítélték. A védelmét ellátó Stirling József szombathelyi ügyvéd hatásos védőbeszédének tulajdonítható, hogy a fellebbezés után Budapesten, a Királyi Táblán a büntetést életfogytig tartó fegyházra enyhítették. Húsz évig a felvidéki Illaván, majd 1906-ig Vácott raboskodott, ahol gróf Csáky Károly váci püspök közbenjárására kegyelmet kapott. 

Kiszabadulása után Nagyvázsonyban testvére szabóműhelyében dolgozott, de egy év elteltével 1907. április 9-én főbe lőtte magát. A néphagyomány, a Bakony és a Balaton vidékén, máig betyárnak, a rablott javakat szétosztó, a szegény családokat segítő személynek tartja Savanyút, holott perének több száz oldalas aktájában egyetlen olyan eset sincs, ami arra utalna, hogy pénzt osztott volna, vagy bárkit megvédett volna a „hatalmaskodó földesurak” ellen. Alakját mégis körbefonja az a romantikus „betyár aura”, amely a fegyveres csavargót vonzó, közkedvelt figurává teszi. Tótvázsonyi nyughelyén szinte mindig található friss virág, a bándi „Betyárbandérium” pedig minden évben megkoszorúzza és „régi szokás szerint pályinkával” locsolja meg a sírját.