Pósfai Jánosra emlékezünk

Kora reggel már zenélt az írógépe. Ma is hallom vidám kattogását, lendületes sorváltásait. Akármilyen beosztásban volt, 40 évig mindig elsőként érkezett a Vas Népe szerkesztőségébe. Hogy aztán nyakába vegye a megyét, újabb emberi sorsokat – tragédiát, komédiát vélt és valódi igazságtalanságokat – tárt fel, és öntött ólomszedésbe. Különös képessége volt ahhoz, hogy megszólaltasson embereket. Honnan hozta? Talán otthonról. Ikertestvérével nyolcgyermekes családba született Pósfán. „A családot nem lelkesítette a kettős öröm” – írta születéséről rezignáltan az első könyvében. Már gyerekfejjel dolgozott, uradalmi napszámos lett, hatévesen fizetségért dolgozott a répaföldön, majd „culágerként” mindenféle segédmunkát elvállalt, hogy könnyítsen a család sorsán. „Gyermekkoromban a szegénység, kamasz-világomban a nincstelenség határozta meg az életemet” – vallotta.  

Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemre felvették újságíró szakra, közben jött 1956, és ő hazajött és újságíróként dolgozott a megyei lapnál, később szerzett diplomát.

A megyei lapnál végigjárta a ranglétrát, rovatvezető, főmunkatárs, majd a 80-as években főszerkesztő-helyettes volt. Tudásszomja és kíváncsisága vezérelte akkor is, amikor a lap irodalmi rovatát vezette, sorra felkereste a megyéből elszármazott írókat, költőket, képzőművészeket, de a helyiekre is gondot fordított. Többen neki köszönhetik fölfedezésüket, pályájuk indulását, első megjelenésüket.

A napilapos robot mellett jutott ideje arra is, hogy elbeszéléseket, novellákat írjon, 1974-ben jelent meg a „Gondola a falu felett” című könyve, ezt még két másik követte. Írásait több antológiába is beválogatták. A Kulcsár János vezette Életünk folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja volt.

A nyolcvanas évek végén a rendszerváltozás forgószele a szerkesztőséget is szétzilálta. Pósfai János tartással viselte a megpróbáltatásokat: akkor is korán jött, írt és ment tovább…

Nyugdíjazása után többé nem jelent meg korábbi kenyéradó lapjában. Idejét lefoglalták az unokák, kertet művelt és a fiatalok felé fordult. Örömmel vállalta a József Attila Mese-, Vers és Novellaíró Pályázat zsűrijének elnökségét. Az Oladi Általános Művelődési Központ és Iskola által 1995-től indított ifjúsági pályázatra először a városból, aztán a megyéből, az országból, végül a Kárpát-medencéből jelentkeztek.

Nincs már írógép sem, megint elment egy tollforgató.

Treiber Mária újságíró, egykori kollégája