Vas vármegye legfiatalabb vőfélye szerint tányértörés nélkül nincs ceremónia - Csapó Kristóffal beszélgettünk

- Főállásban Nádasdon, a Közös Önkormányzati Hivatalnál dolgozom, többnyire szociális ügyekkel foglalkozom. A vőfélység talán onnan ered, hogy kiskoromban táncoltam a Béri Balogh Ádám Néptáncegyüttes kötelékében, a nádasdi csoportban. Második osztálytól egészen hetedikes koromig. A népszokások, a viseletek szeretete valószínűleg innen van. Olvasni még nem tudtam, de verset már mondtam egész széles körben, rendezvényeken, sőt esküvőkön is, főként a rokonságban, a családon belül - kezd bele a történetébe Csapó Kristóf, aki a Vasvár Népfőiskolán vett részt vőfélyképzésen, ahol a legrutinosabbaktól tanulhatott. 

Akkor kapott igazi képet a szakma fortélyairól, különösen a gencsi lakodalmakról. De ez még nem elég ahhoz, hogy valakiből jó vőfély legyen - mondja Kristóf - kell a tanulás, az utánajárás, merthogy minden területnek mások a szokásai. Míg a vasiak inkább a menyasszonytánchoz ragaszkodnak, a zalaiaknál a menyecsketánc a szokás. Előbbi éjfél előtt fehér ruhában, utóbbi éjfél után piros vagy bordó öltözetben zajlik. 

A napokban volt egy éve, hogy Kristóf elindította vállalkozását, tavaly három lakodalmat vitt végig egyedül vőfélyként, egyben pedig besegített Tóth Tamás kollégájának. Idén is több előjegyzése van, ezidáig nyolc pár kérte fel vőfélynek.

Kristóf amúgy Vépre járt középiskolába, rendészeti képzésre, mert rendőr akart lenni. A középiskola után fel is vették a Körmendi Rendvédelmi Technikumba, de nem élt a lehetőséggel, mert időközben bebizonyosodott, hogy nem ez lesz az útja. Egy ideig biztonsági őrként is dolgozott, mellette tanult: visszament Vépre ötödévre, hogy megszerezze a közszolgálati ügyintéző OKJ-képesítést. Azt is a sors rendezte, hogy Kristóf irodába került a nádasdi hivatalba, pedig ő előtte el sem tudta képzelni, hogy ez megtörténhet. Ennek már két éve, szereti a munkáját.

- A falusi közegben a vőfélyeket keresik inkább, nem a ceremóniamestereket, de városi viszonylatban sem egyértelmű, hogy mindig utóbbi mellett döntenek. A kettő közötti fő különbség az, hogy a vőfélyek viseletben "dolgoznak", tartják magukat a hagyományokhoz, verssel, versben beszélnek, régi fajta játékokkal szórakoztatják a násznépet. Emellett kikérnek, búcsúztatnak, ez a vasi lakodalmaknál szinte mindig a forgatókönyv része. A ceremóniamester is csinos, elegáns, de nem népies a megjelenése. Ő hétköznapi nyelven szól a násznéphez, de ugyanúgy irányítja a fő eseményeket, mint a vőfély - mondja Kristóf, majd azt is elárulja, hogy kedvenc helyszínei között van a vasszécsenyi Ó-Ebergényi és Új-Ebergényi kastély. 

A szőcei vőfély arról is mesélt, hogy az ifjú párnak - főként a menyasszonynak - mindig van elképzelése, de ő azt szereti a legjobban, ha együtt tervezik meg a nagy napot. Az idén főleg kisebb létszámú, családias hangulatú lakodalmakba hívták, de lesz nagyobb lagzija is százhúsz személlyel. Tavaly a legnagyobb lakodalomban száznyolcan embert kellett szórakoztatnia, Murakeresztúron. Ez azért fárasztó volt, mert ekkora násznépet megmozgatni nem könnyű feladat. 

 -Egy marék rizs mindig van a zsebemben a templomi szertartás utánra, aprópénzzel is készülök a menyasszonytánchoz, hogy összesöpörhessék. Fakanál meg vájling is kell, és egy tányér, merthogy tányértörés nélkül nincs ceremónia.  A népi viselet mellett a kalap és a vőfélybot is a megjelenés kötelező része, utóbbin egy szalaggal "hagynak nyomot" a párok, névvel és dátummal, hogy a vőfély is emlékezhessen.