Őszintén kifeszülve a világ elé – A vassurányi Varga-Bodó Anita versmondóként az utóbbi hónapokban sikert sikerre halmozott

Naponta Vassurányból indul munkába, az egyik szombathelyi bölcsődébe, ahol kisgyermeknevelőként dolgozik. Most, hogy leállás lesz a munkahelyén, szabadságra és tényleges pihenésre készül a gyermekei, családja körében. A versmondóversenyek is szünetelnek néhány hónapra, ettől függetlenül műsorokban részt vállal – hétvégén például Budapesten a Múzeumok éjszakáján a József Attila Emlékhelyen rendezett felolvasó versszínházban a Szép Szó Versmondó Műhely tagjaként. Felnőtt versmondó: az emberek ízlelgetik a kifejezést, és nem igazán tudják hová tenni, ezt érzi Anita, akinek kislányként az volt a vágya, hogy bejusson a Színművészeti Egyetemre. Utólag nem bánja, hogy mégsem sikerült: most versek, verseskötetek veszik körül, és olyan művekre mondhat igent, amikre szeretne és elhívása van.

– Négygyermekes családban nőttem fel Petőmihályfán, egy kis faluban Vasvártól 5 kilométerre. A szüleim ’86-ban Debrecenből költöztek Vas megyébe – én már itt születtem, de az Alföldre is hazamegyek. Győrvárra jártam iskolába, emlékszem, már harmadikos koromban csatlakoztam az iskolában működő színjátszócsoporthoz. Mesejátékokat dolgoztunk fel, mindig a tanév végén volt a premier a faluházban. Fordulópontot jelentett, hogy hatodikban a magyartanárom, Némethné Kovács Szilvia benevezett Vasvárra az Arany János Vers- és Prózamondó Versenyre. Petőfi Bánk bánját mondtam el. Ott fedezett fel az egyik zsűritag, Gergye Rezső népművelő, és hívott a Vasvári Játékszínbe. Onnantól töretlenül vonzott a színpad: több mint húsz éve játszom az amatőr színjátszó társulatban. Egyesületként működünk: vezetőségi tisztségem van, segítem a háttér-adminisztrációt. Említést érdemel, hogy elkezdtünk próbálni egy egyszemélyes darabot Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvodák megalapítója életéről és munkásságáról. Ősz végén, tél elején remélhetőleg színpadra tudjuk állítani. Talán nem véletlen, hogy hozzám került a darab: kisgyermeknevelőként dolgozom két éve. A versek, a mesék ott is a napi munkám részei.

Az ifjúkorhoz visszatérve: Anita Vasváron volt középiskolás a Béri Balogh Ádám Szakközépiskolában – az utolsó gimnazista évfolyamon tanult. Ott már tudatosan nyúlt a verseskötetekhez. (Devecsery László József Attila-díjas író, költő, későbbi mestere nevét említi, aki már akkor a Weöres Sándor versenyeken zsűrizett.)Vasvár után a szombathelyi főiskolán tanult tovább, földrajz szakon végzett, ám más irányba kanyarodott az élete: mérlegképes könyvelői végzettséget szerzett, pénzügyi-számviteli területen dolgozott, 11 évig gazdasági vezetőként. A zalai Nagypáli község önkormányzatánál pénzügyi munkatársként alkalmazták 3 évig. Utána a szombathelyi Reményik-iskolába került gazdasági vezetőként. Rendezvényeken mondott verset, többször felkérték zsűrizni. Mostanra egy országos közösség – 15-20 fős versmondó baráti kör – aktív tagja. Nem versengenek, mindenki csak a saját határait feszegeti, amíg úgy érzi, hogy van mondandója, és tud a lelkéből felszabadítani, mondja.

Csak ízelítőül Anita tavasz óta elért eredményeiből: 1. helyezett lett áprilisban a Ferencvárosi József Attila versfesztiválon, a 13. Országos Mécs László Szavalóversenyen, amit Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében rendeztek, a Hangzó Petőfi Kárpát-medencei vers- és prózamondó versenyen, különdíjas a Gyurkovics Tibor Kárpát-medencei vers-, prózamondó és verséneklő verseny döntőjén. Júniusban Győrben a 94. Ünnepi Könyvhéten a Devecsery László megnyitóját követő író-olvasó találkozón verset mondott.

Hosszú út vezet a vers kiválasztásától az előadásig. Erről is beszélt.

– A vers.hu oldalon figyelem a kiírásokat. Egy-egy versenyre hónapokkal korábban, napi rendszerességgel készülök, ettől tud színpadképessé lenni egy-egy előadás. A versválasztást, az ezzel járó kutatást nagyon élvezem. Rengeteget olvasok, főleg éjjel, az internetet segítségül hívva. Kortárs szerzőket fedezek fel, és bátran nyúloka műveikhez, sokkal inkább, mint a nagy kötők nagy és sokszor mondott verseihez. A választás a legnehezebb: amíg nem érzem, hogy megtaláltam a tökéletest, addig nem állok neki a felkészülésnek. Ez összefügg a lelkülettel is: mivel feszülök ki őszintén a világ elé. Legutóbb egy kortárs szerző, Izsó Zita versét mondtam el, ami a bántalmazott nők sorsáról szól. Tóth Krisztina, Szabó T. Anna – az elmúlt másfél évben a női költők kerültek előtérbe nálam. Mellettük Sziveri János verseit is szívesen mondom: a Társastervezés című például a mélyszegénységet dolgozza fel. Akár nehéz témákat is szívesen boncolgatok, ha azok találnak meg, ha azokkal van dolgom. 

Főként magam készülök. Otthon felépítem magamban a verset, előhívva a saját életemből is az élményeket, érzéseket. A versmondás feldolgozó élmény is. Alap a stabil szövegtudás. Utána a finomítások következnek tempóban, tagolásban. Devecsery Lászlóval öt éve dolgozom együtt: azt szoktam mondani, ő a minőségellenőröm, ő teszi fel a csillagot az ötösömre. Együtt gondolkodunk, élőben vagy online mindennap találkozunk, elemezzük, hogy hová lehet fejlődni még. A színpadon a közönség minden rezdülésére lehet reagálni – rajtuk is múlik a vers megélése. Az is mérvadó, hogy milyen lelkülettel érkezem a versenyre, mennyire tudok összpontosítani. Örülök, hogy ha elmondok egy verset, az utána még tovább él, ha hívnak és még elő tudom venni a műveket. De ha egy versenyen helyezést érek el egy verssel, azt már nem viszem máshová – számomra ez így etikus.

Anita számára hobbinál több a versmondás. „Művész” – egy éve ízlelgeti a szót, és most már nyugodtan kijelenti magáról, hogy nem csak műkedvelő és verskedvelő. Az országos versenyeken Vas vármegyét Horváth Róbert sárvári versmondóval ketten képviselik, aki már Latinovits-díjas. Anita előtt is az lebeg, hogy a ma Magyarországon elérhető legrangosabb díjak közül a Radnóti- és a Latinovits-díjat megszerezze. S hogy a tudását továbbadja: elsősorban a kislányának – ő biztosan viszi tovább a lángot. Vasvári színjátszó egyesületük pedig a kistérségben foglalkozik gyerekekkel: az interaktív irodalomórákon a színjátszó palántákat, a felcsillanó diákszemeket figyelik.