Az evangelizáció nem ismer műfaji határokat - Épp az idén harminc éve, hogy megkezdte papi hivatását Angelico atya

Élettörténetéből az derül ki: a bájos angyalfigura mindvégig a háta mögött állhatott, hiszen sok mindenbe belekezdett, sok mindenre vállalkozott, és sokszor érte veszteség. De minden tapasztalatból kiszűrte a jót, erőre váltotta és így látott hozzá a rá váró következő szép próbatételhez.

Pályája Szombathelyről, a Nagy Lajos gimnáziumból indult, méghozzá először a képzőművészet felé. Masszi Ferenc volt a mestere, de ezt a vonalat félretolta a papi hivatás. Győri és budapesti tanulmányok után 1993-ban szentelték pappá, majd három évig Rómában tanult erkölcsteológiát. 2000-ben teológiai doktorátust szerzett. Lelkipásztori állomásai között szerepel a szombathelyi székesegyház és Herény, időközben volt szentszéki bíró és kórházlelkész. Különösen szép tapasztalatokkal ajándékozta meg a családi életre felkészítő tanfolyam, azaz a felnőtt hittan, ahol még akár munkásőr gyerekekként felnőtt fiatalok részéről is nagy nyitottságot tapasztalt. 

Ekkor érkezünk el Angelico megjelenéséig. A rengeteg hittanóra próbára tette a fiatal lelkészt. - Kiderült, hogy ez az utam, amivel a gyerekek szívéhez eljutok – idézi. - Elkezdtem a táblára rajzolni, és így, kissé talán formabontó asszociációkon keresztül könnyebben eljutottunk a hitigazságokig. Minden hittanóráról volt a fejemben egy rajz. Idővel már kérték a gyerekek, hogy a füzetükbe is rajzoljak.
Angelicónak, a szerethető és kissé pajkos angyalfigurának pontos születésnapja is van: 1999. december 8., szeplőtelen fogantatás napja. Zoli atya ekkoriban éppen rádióműsorokat készített az MMIK-ban, szombathelyi hittanos fiatalokkal. Az adáshoz weblap is társult, ennek lett a logója a csillagos angyal. Idővel a gyerekek elkezdték kitalálóját is Angelico atyaként emlegetni. Angelico egyébként azt jelenti: angyali. Egyúttal utalás is Fra Angelicora, akit Angelico megalkotója a példaképének tekint, hiszen ő is a papi hivatás eszközeként tekintett a művészetre.
„Ha már rádiózom, én is megtanulom, amit a rádiósok tudnak” – ebből az indíttatásból Zoli atya Havas Henrik iskolájában 2007-ben megszerzi az elektronikus sajtó másoddiplomát. Diáktársai nagy hatást gyakorolnak rá, az olykor csak megszokásból vallásgyakorlók zártságával szemben élvezi a nyitottságot, sok érdekes embert ismer meg. A következő állomás a Mária Rádió, ahol betelefonálós műsort vezet. Ezt a munkát is élvezettel végzi, szívesen válaszol a hallgatók hitélettel kapcsolatos kérdéseire. Igazi kapcsolat volt itt műsorvezető és betelefonáló között, nem ritkán civileket is hívott vendégnek.

Egyszer ettől is búcsúznia kellett, a következő időszak már Csákánydoroszlóban találja, ahol hét falut kell ellátnia. Itt mellesleg megtanul kajakozni és leteszi a D kategóriás vezetői vizsgát, mivel azt tervezi, hogy busszal szállítja majd a híveket egy központi szentmisére. (Nem díjazták az ötletét…) 

A következő kihívás ismét Budapestre viszi: két évig a pápai nuncius személyi titkára. Ezt követően börtönlelkészi státuszt kap, ami egy kicsit kiszámíthatóbbá teszi az életét. Ekkor, több ideje lévén, megint előtérbe kerülhet a rajzos vonal: a digitális rajztáblára készült bájos ábrázolásokból országszerte több helyen kiállítása nyílik. Aztán újra hazahívják, szükség van papra. Sorokpolány és Sorkikápolna lelkipásztori teendői mellé a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben is megkapja a börtönlelkész feladatát. Ebben a munkában nagy segítségére vannak a sorkatonai szolgálat és a kórházlelkészi évek tapasztalatai.
- A börtönlelkészet – vallja – egy váratlan, nagy megerősítés volt a papi hivatásomban. Lelkipásztorként nincs nagy különbség a kinti és a benti világ közt. Az elítéltek ugyanolyan emberek, mint mi, a pap a szenvedő ember mellett kap szerepet kint is és bent is. De aki bent van, annak sokkal nagyobb igénye van a papi szolgálat iránt. A katolikus áldozópap ebben a helyzetben olyant tud adni nekik, amit más nem: a szentmise áldozatot, a gyónást, a szentségeket és nem utolsósorban az állandó jelenlétet. Hitoktató munkatársammal személyes és csoportos foglalkozásokon is találkozunk azokkal, akik ezt igénylik, szenvedésükben igyekszünk vigasztalást nyújtani. 

Visszakanyarodva a rádiós evangelizációhoz: Angelico atya tökéletesen egyetért II. Szent János pápának azzal a kijelentésével, miszerint a tömegkommunikáció az új Areopagos szerepét töltheti be. Pál apostol ezen az athéni helyszínen hirdette Krisztust – jóllehet, őt sem sokan hallgatták meg… Ebből a meggyőződésből töltekezve Angelico atya mind a mai napig helyez el bájos rajzokat a templom környékén, közösségi oldalán pedig időről időre megoszt idézeteket, egymondatos üzeneteket igazságról, életről, az Istennel való kapcsolatról. Így jelen tud lenni bárkinek az életében, akinek szüksége lehet rá. Hátha valakinek épp az ő szavai adnak bátorítást.