Jó reggelt, Vas vármegye!

Kiosont a konyhába, mikor pirkadni kezdett. Megnyugodva konstatálta, az állaga pont olyan, amilyennek szeretik. A levegőben még ott keveredett a friss gyümölcs illata, a sötéten pirosló üvegek mosolyt csaltak az arcára. Már menetrendszerűen osztja le az adagokat: a nagyobbak kellenek a mákos-meggyes zserbóhoz, a kisebbek elfogynak linzerbe, palacsintába, pirítóson. Még visszabújt kicsit a takaró alá, amit közben a hajnali szellő kellemesre hűtött, de már alig várta, hogy felpakolja őket a polcra. Ilyenkor hetente képes átrendezni a spájzot, hogy mutassanak is, és el is férjenek. Alig telik el pár nap, és a jelenet megismétlődik, csak az üvegek ezúttal aranyló sárgába öltöznek. Amennyi munkával, annyi öröm