Kamarakiállítás az őriszentpéteri református templomban

A kiállítás az Őrség egyik legnagyobb közösségi megrázkódtatásáról szól: 1950-ben kezdődtek el azok a sokáig elhallgatott deportálások, amelyek során a sztálinista–rákosista erőszak az Őrség korabeli lakosságának nem kevesebb mint 10 százalékát szakította ki szülőföldje társadalmából. Elüldözték, megnyomorították, kitelepítették a Hortobágy zárt kényszermunkatáboraiba az Őrségben élő emberek egy részét. 

A gazdag dokumentumanyagot felvonultató tárlat október végéig látogatható, hiszen Márkus-Oroszi Dániel lelkészi újításaként Őriszentpéter több mint kétszáz éves kálvinista temploma nemcsak szellemében, hanem fizikailag, hétköznapokon is nyitottan várja a betérőket. 

– Az emlékkiállítást az Őriszentpéter-Szalafői Református Egyházközség és az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület szervezte – tudtuk meg Róka Zsuzsa főszervezőtől, aki azt is elmondta: a megnyitó előtt emlék-istentiszteletet tartottak, majd koszorúzásra került sor az őriszentpéteri templomkertben felállított közösségi kitelepítés-emlékműnél. Az eseményen az Őrségi Református Egyházmegye esperese, Szabadi István, valamint Őriszentpéter vezetői – Őr Zoltán polgármester és Babos Ferenc alpolgármester – mellett részt vett Harangozó Bertalan is, aki kormánymegbízottként meghatározó szerepet vállalt az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület társadalmi, ismeretterjesztő, egyúttal közösségi identitáserősítő munkájának értő és eredményes támogatásában. 

Az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület tervei szerint az idén ősztől az Őrségi Örökségház egy helyiségében is meg lehet emlékezni a közelgő kerek évfordulóról: az 1953-as hortobágyi táborfeloszlatásokról, és az azokat követő újabb, a talpra állásért máig folytatott küzdelem hetvenévnyi hősies korszakáról.