A Kéktúra bakancslistás dolog volt a kercaszomori Feri bácsinak, aki Forint kutyájával járta be az országos útvonalat - Beszélgetés

Feri bácsival a kercaszomori futballpályánál találkozunk, természetesen vele van Forint kutya is, a 75 éves férfi nélküle nem megy sehová. A túra vasárnapi befejezése óta jobbára pihennek mindketten, van mit kiheverni: az Országos Kéktúra összesen 1172 kilométer. 

- Gyüttmentnek számítok, pedig huszonhat éve Kercaszomoron élek, Dunaújváros mellől költöztem ide. Az Őrség ilyen, itt számontartják a dolgokat - kezd bele történetébe Feri bácsi, akit sokáig kenyérsütő emberként ismertek a faluban és a környéken. Azt mondja, elmúlt 75 éves, ilyen korban már nem kell a munkával foglalkozni, ha megteheti az ember. Kertészkedni viszont lehet, sőt nagyon is kell, az olyan műfaj, amit nem lehet abbahagyni. 

Feri bácsi a Kéktúrán ünnepelte 75. születésnapját. Öt évvel ezelőtt szintén extrém körülmények között érte a hetvenedik éve, akkor egy őrségi terepfutó versenyen indult. Komoly sportos múltja van ugyanis, ez alap volt ahhoz, hogy a nagy túrába belevágjon. Korábban kajakozott, esőben, szélben is ott volt a Dunán, emellett tájfutásban és sífutásban is voltak sikerei. Nagy túrázó hírében áll, a napi 14 kilométeres gyaloglás megszokott nála, de nem egyszer vállalt be nagyobb -  25-30 kilométeres - távokat egy szuszra.      

- Április 24-én kezdtem a túrát, a dátum kiválasztása nem véletlen. Két éve ezen  napon hunyt el Monspart Sarolta, tájfutó világbajnok, többszörös magyar bajnok sífutó, akit mesteremnek, sőt példaképemnek mondhatok. Rá is szerettem volna emlékezni, ráadásul a Kéktúra bakancslistás dolog is volt nálam, fiatalkoromban kimaradt az életemből. Az is célom volt, hogy felhívjam a figyelmet az Országos Gyalogló Idősklub mozgalomra, amelyet remek érzékkel még Monspart Sarolta alapított - mondta az előzményekről Soós Ferenc, aki Hollóházán kezdte a túrát. Előtte két napig dédunokázott Szerencsen, merthogy neki már ilyen is van öt gyermeke és tizenegy unokája mellett. 

A legtöbb kilométert a beérkezés előtt két nappal tette meg, akkor Vasvártól Tömördig 42 kilométert gyalogolt. Az utolsó előtti nap majdhogynem kényelmes sétával telt, a tizenöt kilométer már meg sem kottyant neki. Kőszegre érkezve kiült a főtérre, megkönnyebbült, úgy érezte az idők végezetig ott tudna maradni. 

A túra során Feri bácsi táplálkozásának alapja zabpehely volt, ami nagyon praktikus, lassan felszívódó szénhidrát. Volt úgy, hogy vacsoráig már csak vizet fogyasztott. A kefir is jót tett neki savanykás íze, üdítő hatása miatt. Jól tud főzni, így ezt maga oldotta meg az esetek többségében, de több helyen meg is kínálták, nem csak őt, hanem Forint kutyáját is. 

Voltak kritikus pillanatok, az egyik például mindjárt a második napon. Tizennyolc kilós volt a hátizsák, Feri bácsi érezte, ezzel a súllyal nem tudja végig csinálni a túrát. Gurulós kiskocsira váltott, az elsőt két hét alatt széthajtotta a hegyi utakon, utána vásárolt egy másikat felfújható kerekekkel. Csak hálózsák és polifoam volt nála, nem egyszer csillagsátor alatt aludt, sokszor kellett küzdeni az időjárási elemekkel. Háromszor lett beteg, kisebb megfázása és hasmenése volt, ezekből menet közben kigyógyult. 

Nagyon tetszett neki például a Börzsöny, ott korábban nem járt. Nagymaroson, a parton, egy félreeső helyen főzte a vacsoráját, az ország legszebb panorámájával a háttérben. Miközben eszegette a csirkeszárnyakat, nézte, ahogy az este fényei átúsznak a visegrádi fellegváron. Fel is tette magának a kérdést: Megérdemlem én ezt? 

- A Gerecse nagyon megnyaggatott, két napig egyfolytában esett az eső, néha olyan mély volt a sár, hogy alig tudtam menni, de muszáj volt, mert közel, s távol nem volt semmi. De a sárdagasztás soknak bizonyult, már ami a testemet illeti, megfájdult a derekam, a csípőm, sántikálva mentem. Kisebb pihenőt be kellett iktatnom. Amikor június elején elveszett a telefonom, akkor is kimaradt pár nap. Akkor kerültem igazán az érdeklődés középpontjába, nemcsak a családom tagjai, a szomszédok, barátok figyelték az utamat, hanem ismeretlenek is, akiktől jött a biztatás, és bevallom, ez nagyon sokat jelentett - meséli Feri bácsi, akinek hatéves kutyája, Forint is jól bírta a terhelést. Mert mi a legjobb a kutyának, ha nem az, ha kutyagolhat? 

Az összegzés még hátra van: a bélyegzőfüzetben benne van, hány településen járt, hány aktív napja volt, hányszor pihent. Néhányszor vett ki szállást, szükség volt rá, hogy mosson, mosakodjon, és ágyban aludjon. - Ha kasszát csinálnék, akkor nagyon sokan elcsodálkoznának, hogy mennyiből vittem végig ezt a túrát. Április 24-én 11 órakor indultam, az utolsó nap az Írott-kőre is 11-re értem fel, ez jelképes, mert Kőszegen ugye akkor harangoznak - mondja.

Feri bácsi végül Gabriel Garcia Márquezt idézi: Nem az öregedés miatt hagyunk fel álmaink követésével, hanem az álmok hiányától kezdünk el öregedni. Amíg tervezget az ember, álmai vannak, meg célokat tűz ki, addig valószínű, hogy bele is vág a megvalósításba. Úgy vélem, ez tartja fiatalon az embert. És ami még fontos: Ha azt akarod, hogy idősen is jó legyen a közérzeted és a szíved, a vérkeringésed is rendben legyen, akkor rendszeresen kell sportolni, a fizikai állapotnak megfelelően. Én ebben hiszek, eddig bevált.