2023.07.18. 19:53
Nyugdíjba megy az elismert vasi mentőszakápoló - Dobronics Györggyel beszélgettünk
Dobronics György negyvennégy évet és nyolc hónapot dolgozott az Országos Mentőszolgálat kötelékében. Az elmúlt két esztendőben a körmendi Mentőállomás orvosi ügyeletén asszisztensként segít a betegeknek. Már nincs egy hónapja az öregségi nyugdíjig, szeretne visszavonulni, de mint mondja, ha mentőautót lát, biztos, hogy élete végéig nagyot dobban a szíve.
Dobronics György autószerelőnek tanult, de már az első munkanapjain az járt az eszében, milyen szép dolog más embereken segíteni, életeket menteni. Ha betölti a 65-öt, egy hosszú pályával a háta mögött a mentőszolgálattól megy nyugdíjba
Fotó: Szendi Péter
- Molnaszecsődön születtem 1958. augusztus 18-án, általános iskoláimat is ott, illetve Magyarszecsődön végeztem. Utána "szerelem pályát" választottam, autószerelő szakra jelentkeztem a körmendi 414. számú Szakmunkásképző Intézetbe. Ezen nem kell csodálkozni, gyerekként is mindig a gépek, traktorok körül sürögtem-forogtam. Gyakorlati oktatásra a Volánhoz kellett járnunk, ahová a tanulmányi eredményem miatt fel is vettek. De nem igazán tetszett, és már az első félévben eldöntöttem, hogy nem sok kenyeret fogok megenni, mint autószerelő - kezdett bele élete történetébe Dobronics György, aki a szakmunkásképző elvégzése után a molnaszecsődi termelőszövetkezetben kezdett dolgozni, de ha mentőautót látott, mindig megdobbant és szaporábban vert a szíve. Folyton az járt a fejében, hogy milyen szép dolog más embereken segíteni, életeket menteni. Akkor határozta el, hogy mentősnek jelentkezik. Szerencséje volt, éppen felvétel volt Körmenden, erről egykori mentőgépkocsi-vezető barátjától, Szita Ottótól tudott.
- A kiváló szakember, néhai Pojbics Elek helyére kerültem, miután ő elment Szombathelyre dolgozni. Számomra ez megtisztelő volt, ugyanakkor nagy kihívás is. Azonnali kiképzésen kellett részt vennem, aztán vizsgák következtek. Szinte azonnal be is iskoláztak: általános ápoló asszisztens szakra jártam két évig, majd a mentő-szakápolóit is el kellett végeznem. Az elmúlt évtizedek alatt végig voltak továbbképzések, hiszen ez egy olyan hivatás, ahol "faragni" kell az agyat, muszáj gyakorolni, fejlődni. A mentőszolgálat munkája akkor is világszínvonalú volt, amikor kezdtem és most is az - tette hozzá a körmendi mentős, akit 2019-ben elkapott egy elég komoly betegség. Emiatt egy évig táppénzes állományba kényszerült. Miután meggyógyult, az orvosok nem engedték, hogy mentő-szakápolóként a szakmában maradjon. Leszázalékoltak, meg kellett válnia a mentőszolgálattól. Tisztességgel elköszöntek tőle, de Dobronics Gyuri - így ismerik a legtöbben - úgy gondolta, dolgozni fog míg el nem éri az öregségi nyugdíj korhatárt. Bebes István, Körmend polgármestere segítette abban, hogy a kistérségi ügyeleten vállalhatott munkát, mint orvos-ügyeleti asszisztens.
- Már nincs egy hónap, augusztus 18-án betöltöm a 65. életévemet, ha Isten is úgy akarja. Úgy érzem, eljött az idő, hogy nyugállományba vonuljak, de valószínű, hogy az év végéig még maradok, talán nem is tudnék olyan hirtelen elszakadni a kollégáktól. A mentőszolgálatnál eltöltött negyvennégy év és nyolc hónap nem volt könnyű, mert minden ember elvesztése mély nyomot hagyott bennem. Úgy voltam vele, hogy sokszor a helyszínen nem is éreztem ezt, csak órákkal, napokkal később. A legfájdalmasabb mindig az volt, ha gyermeket vagy fiatal szülőket veszítettünk el, és a hozzátartozóknak meg kellett mondani: nincs tovább, nem tudunk segíteni. Amikor vonultunk egy-egy esethez, mindig volt bennem stressz, szerintem ez a bajtársak többségénél is megvan, hiszen előre soha nem tudható, mivel találkozik a helyszínen az ember. Nem volt két ugyanolyan eset az elmúlt évtizedek alatt, állandóan új helyzetekkel találtuk szembe magunkat. Ezeket nagyon gyorsan felmértük, lement a stressz, és elkezdtük a mentést, a káreset felszámolását - mondta a mentő-szakápoló, aki többnyire esetkocsin dolgozott egy mentőorvossal vagy mentőtiszttel és egy mentőgépkocsi-vezetővel.
Dobronics György 35 éves hűséges szolgálata elismeréseként 2012-ben átvehette a Kresz Géza emlékérmet, amit a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület megalapítójáról neveztek el. Ugyanabban az évben főigazgatói dicséretet is kapott, majd negyven év után újabb elismerésben részesült. Minden jó szónak örült, de nem ezért csinálta.
- Feleségem a körmendi kórház sebészeti osztályán dolgozott orvosírnokként, pár éve nyugdíjas. Egy lányom és egy fiam van, és egy 11 éves kislány unokám. Szeretett anyósom - aki a 91. évében jár - Felsőmarácon lakik, szinte minden szabadidőnket nála töltjük a feleségemmel. Két testvérem van, a nővérem Körmenden él, a bátyám már elhunyt, neki volt kapcsolata a mentőszolgálattal, pár évig mentőgépkocsi-vezetőkét dolgozott. Mit mondhatnék? Sajnos, lejárt az idő. Egy biztos: ha szirénázó mentőautót látok, biztos, hogy míg élek, felkapom a fejemet és odaintek a bajtársaknak, mert tudom, hogy emberéletet mennek menteni. Nincs is szebb hivatás ennél a világon.
