A 6. heténél tart a nardai egyházmegyei karitásztábor, a zuhék is írják a programot

Kidurrant a focilabda, eltörött a hulahoppkarika, kellene még egy kis gyöngy a fűzéshez – ezekben a napokban ilyen problémákat old meg Tuczainé Régvári Marietta, a karitász igazgatója, a tábor fenntartója, aki egyúttal nagymamaként is jelen van, hiszen az ötéves unokája is táborlakó. A tábort három kollégája viszi a vállán, köztük Molnár Péterné Bori néni nyugdíjas pedagógus, aki önkéntesként találkozott először a táborral, anno az unokái is töltöttek itt egy-egy hetet nyaranta. 

– Ez sokkal több feladattal és felelősséggel jár, mint amikor önkéntesként játszottam a gyerekekkel. Akkor egy kisebb csoport volt rám bízva, arra figyeltem, hogy ők jól érezzék magukat a környezetemben, most pedig az összes táborlakó jó közérzetéért, gazdag programjáért vagyok, vagyunk felelősek – mondta. Fábián András negyedéves papnövendék lesz ősztől Győrben a hittudományi főiskolán. A nyári gyakorlatainak sorát már elsőévesként itt kezdte a nardai táborban, és annyira megtetszett neki, hogy azóta is idejár, ez a harmadik tábor, amiben részt vesz. 

– Minden héten átmegyünk a templomba, ahol egy imaórát szoktam nekik tartani. Bibliai szövegeket veszünk, tanulunk, imádkozunk. Ez a második évem, amikor nyolc héten át jelen vagyok. A táborban az a célom, hogy az Isten-kapcsolatot, a vallásos életet gyarapítsuk – mesélte. 

– A mai világban kezdenek kiürülni a templomok, az én feladatom az, hogy kilépjek a szakrális térből, és bejöjjek a gyerekek közé a táborba, és itt szólítsam meg őket. A második héten volt egy tábori szentmisénk, sok gyereknek ez volt élete első szentmiséje. Ami talán szomorú, de egyben szép is, mert azok, akik részt vettek, beszámoltak arról, hogy milyen nagy élmény volt, hogy együtt így itt lehettek, és csak külön nekik volt egy szentmise. Amint megtudtuk: vannak olyan alkalmak is, amikor a gyerekek leülnek András mellé, és előhozakodnak az élethelyzeteikkel, a kamaszok központi témája a szerelem, a csalódások, és az az igényük, hogy erről beszélgessenek, és megoldást keressenek a problémáikra. 

A tábor vezetője, Vass Péter Bexter, aki egy a korábbiakhoz képest frissebb, fiatalosabb szemléletet realizál a tábor életében. 

– Itt vagyunk a tábor hatodik hetében, heti váltásban jön 120-170 gyerek, 25-30 segítővel foglalkozunk velük. Az egyik fő feladatom az, hogy koordináljam a tábor életét, amelyben fontosnak tartom az információátadást. Minden étkezésnél ismertetjük az aznapi programot, amit az időjárás illetve a vendégek esetleg felülírnak, így hozzá kellett szoknunk a folyamatos változáshoz. Amikor itt van 130 gyerek és egyik pillanatról a másikra leesik az ég, ki kell találnunk, hogy miként kötjük le őket fedett helyen. Sok kézműves-foglalkozásunk van, a gyerekek nagyon szeretik: karkötőkészítés, gyöngyözés, rajzolás, festés, mások szívesen néznek filmet. (Ez utóbbihoz csak eső esetén folyamodunk.) A szülők informálását is fontosnak tartom, ezért a közösségi médiában naponta többször teszünk ki fotókat a tábori életről. Így amikor a szülők jönnek, már azzal fogadják a gyerekeket, hogy láttam, hogy mi mindent csináltál. A galériákat másfél óránként frissítem, nagyon jók a visszajelzések, haladnunk kell a korral – fogalmazott a táborvezető.