Harminckét éve a lovakról szólt – Györgypál Zoltánné Éva gyógytornász, lovasterapeutával beszélgettünk

– Felnőttet nem lehet pónira ültetni, és egy kisgyermeknek sem hasznos, ha túl nagy lovon ül. A ló mozgását össze kell hangolni a páciens kívánt mozgásával. A frekvenciát is célszerű úgy beállítani, hogy feladat legyen a páciens számára azt követni. Ha alá- vagy fölébecsüljük a mozgást, annak nem lesz terápiás hatása – magyarázza Éva, és több évtizedes lovas tapasztalattal fogalmazza meg, mikor lehet hatékony a lovasterápia: ha egy terapeuta ismeri a kórképet, tudja, hogy melyek a ló lehetséges eszközei, a reális célok. Ezek alapján tervezi meg a terápiát. Balogunyomban az Unicornis Lovasterápia és Lovasközpontban beszélgetünk, amit 1999-ben férjével hoztak létre.

A tehetséges díjugrató

– Elmesélésből tudom, hogy apró gyermekként Budapesten az állatkertben kizárólag a lóhoz akartam menni, más állatok nem érdekeltek. Arra viszont már emlékszem, hogy ötévesen Fonyódon – édesanyám odavalósi – a körhintánál addig vártam a „fehér” lóra, amíg szabaddá nem vált. Kilencéves voltam, amikor a barátnőm újságíró édesapja említette: a Szombathelyi Lovasiskolába készül Makkos Vilmos (lovasedző, a szombathelyi lovasiskola alapítója) kerek születésnapjára interjút készíteni. Mi, lányok vele tartottunk, és ott ragadtunk lovagolni. Én bizonyultam kitartóbbnak: lóközelben maradtam. Amikor először felültettek, azonnal ment a könnyű ügetés – meséli Éva, aki az első versenyén az 1970-es évek elején a Zala megyei Galambokon indult.

– Általános iskolásként díjugratásban két lóval indultam, és dobogós helyen végeztem. A ’70-es évek közepén országos bajnokságokon értem el szép eredményeket a Savaria nevű lóval. Összesítésben három forduló alapján a mezőnyben egyetlen lányként országos 2. lettem ifjúsági kategóriában. A lovas pályafutásom végül azzal, hogy Budapestre főiskolára kerültem, egy időre véget ért.

A gyógytornász hivatást választotta

Éva egészségügyi pályát választott. Az érettségiig orvos akart lenni, majd egyik napról a másikra a gyógytornász hivatás mellett döntött. Az Egészségügyi Főiskola Gyógytornászképző Szakán végzett, és 1980-ban gyermekekkel, főleg fogyatékkal élőkkel kezdett foglalkozni.

– Már a főiskola alatt összeházasodtunk a férjemmel. 1980-ban diplomáztam, hazaköltöztünk Szombathelyre. A Markusovszky-kórházban helyezkedtem el, 14 évig dolgoztam gyermekek gyógytornászaként. Már nem lovagoltam, amikor a tévében láttam egy riportot a Gézengúz Alapítványról, akik a gyógytornát gyógyúszással és lovasterápiával egészítették ki. Ennek hatására elővettem a lovas tudásomat, mellé gyógyúszást – hidroterápiás rehabilitációs gimnasztikát – tanultam Budapesten, Ausztriában pedig a lovasterápia iránt érdeklődtem. Dolgoztam a korai fejlesztőben is, majd kollégáimmal saját vállalkozásba fogtunk: a gyógytorna mellett megteremtettük a gyógyúszás és a lovasterápia feltételeit, utóbbit a sérült gyermekekre kifejlesztve. A vállalkozás 1991-től 1997-ig működött bt. formájában, utána létrehoztuk az Unicornis Egészségforrás Alapítványt. Végigjárva néhány bértartást, megérlelődött bennünk a gondolat, hogy önálló lovasközpontunk legyen. Ez 1999 nyarán valósulhatott meg Balogunyomban, egy romos major felújításával, másfél hektárnyi területen pályázatok, adományok, a család, barátok, ismerősök és a hozzánk járó gyermekek szüleinek segítségével.

Saját lovasközpontjukban

Kezdetben kifejezetten sérült gyermekek lovasterápiás ellátását végezték. Tevékenységi körük az évek alatt bővült szakemberképzéssel, lovak kiképzésével, lovasoktatással, vizsgákra, versenyekre való felkészítéssel. Éva 1997 óta a Magyar Lovasterápia Szövetség (MLTSZ) elnökségi tagjaként külföldi, neves szakemberektől tanulhatott, német vizsgabizottság előtt szerezte meg lovasterápiás oklevelét, és az MLTSZ oktatási programjában mint oktató vesz részt, központjuk az MLTSZ gyakorlati oktatóhelye.

A lovasterápia célja a károsodás, sérülés, fogyatékosság ismeretében a minél eredményesebb gyógyulás, állapotmegőrzés, képességfejlesztés, felhasználva a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás terápiás hatásait. A foglalkozásokat pedagógiai szakvélemény és/vagy orvosi indikáció alapján végzik. Éva úgy fogalmaz: a közeg maga nem terápiás, a módszer pedig indirekten hatékony.

A közeg maga nem terápiás

– Ide nem „gyógytornára és terápiára” jönnek a gyerekek, hanem „ lovagolni”. A szülőknek elmondom, hogy nem lovacskázásban lesz részük. Sokféle problémára hatásos a módszer. A segítség a ló mozgásán alapul: ha felülök rá, és lépésben elindul alattam, akkor a törzsemet, a testemet ugyanúgy mozgatja, mintha járnék. Ehhez fel kell építeni a tartást, ami a terapeuta dolga. Ha sikerül az ízületeket olyan állapotba hozni, hogy a ló mozgása ne blokkolódjon, akkor ez az idegrendszerre, a testérzékelő receptorokra átterjed, és komplex hatást hoz létre. A ló mozgása érleli az idegrendszert. A hatás függ az állat méretéről is: 3,5-4 éves kortól már egy 125-130 cm magas pónira felültethető egy gyermek, ha a ló mozgása nem túl erős. A gyermekek feje ebben az életkorban ugyanis viszonylag nagy a testükhöz képest. Megterhelést jelent a gerincnek követni a ló mozgását akár lépésben is.

Mikor hatásos?

A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna hatásos lehet tanulásban akadályozottak, értelmileg akadályozottak, kommunikációs-, beilleszkedési-, és viselkedészavarok, érzékszervi fogyatékosság és autizmus esetén is. Közelíthetünk a diagnózisok és a tünetek felől is – Éva az utóbbit célravezetőbbnek tartja.

– Izomtónusproblémákra, koordinációs, egyensúlyzavarokra, szimmetriaproblémákra (amikor a gyermeknél vagy felnőttnél a test két fele nem egyformán működik, például agyvérzés, féloldali bénulás esetén), és szorongásos, pszichoszomatikus problémákra is hatásos lehet: sikerélményt, oldódást ad. Kompenzálhatja/mérsékelheti az epilepszia okozta károsodások tüneteit. Pszichésen jó az önkép kialakításához és beszédindításra, diszlexiára, diszgráfiára is hatásos lehet.

A szakember hangsúlyozza: a lovasterápia a gyógytornász, gyógypedagógus, pszichológus szakember kezében egy módszer, egy eszköz. A munka sok összetevős és folyamatos, mindennap foglalkozni kell a lóval, képezni kell, terápiás környezetet kialakítani. Férjét említi: „rajta nyugodott minden”, ő gondoskodott a takarmányról, az istállómunkáról, tanította, vezette és vezeti most is a terápiában a lovat. Magáról elmondja még, hogy korábban is sokat sportolt: tájfutó volt és triatlonos, hosszútávfutó és jazz táncos. Jákon jelenleg is tart futóedzéseket, valamint szakrális körtáncot. Sok mindent kipróbált, de a balogunyomi 22 év a lovakról, terápiáról szólt.

Éva a pandémia idején negyven év után nyugdíjba ment, 2021 decemberében eladták a lovardát. Jelenleg bérlőként ott működik tovább Unicornis Egészségforrás Alapítványuk, melynek alkalmazásában 4 órában dolgozik.

– Nehéz és hosszú utat jártunk be, és bár átadtuk a lovasközpontban a stafétabotot, és már csak egy lóval dolgozunk, még tart ez az út. Ez lett a hivatásunk, most sem csinálnánk másként.