Jó reggelt, Vas vármegye!

Gyerekkoromban a szabadtéri játékok közül a gumizás mellett az ugróiskola volt a kedvencem. Nemrég tudtam meg, hogy ickázásnak és sántikának is nevezik. Mi bottal a földbe húztuk vagy krétával az aszfaltra rajzoltuk a mintát, amit egy lábon kellett végigugrálni. Állítólag a római katonák kiképzésének is része volt az ugróiskola, teljes fegyverzetben és menetfelszereléssel kellett teljesíteni. Manapság nem sokáig tartana az ugróiskola. Bármikor jöhet egy nagy eső, ami szétkenné a földön, elmosná az aszfalton. De valljuk be: a test és a lélek is nehezebb, mint gyerekkorunkban, nem is kívánjuk annyira az ugrándozást, pláne nem féllábon. Kívülről meg ott a páncél – mint a római katonának –, ami nem engedi, hogy gyerekkori kacajunk újra az egekig érjen.