Jó reggelt, Vas vármegye!

A kordé megelőzte a szamarat. Ez a mondás elég gyakran eszembe jut mostanában, főleg, amikor megszépült településeket látok, új közösségi tereket, még a kisebb falvak is szebb arcukat mutatják. A minap átadtak egy megújult játszóteret, új kerítéssel. Amint elkészült, valaki rögtön megrongálta a kaput, a zárat cserélni kellett. És ez az a pont, ahol az effajta történeteink soha nem érnek véget. Kidöntötte, ellopta, összefirkálta, tönkretette… Valamiért nem megy nekünk ez a közösségi életérzés. Vagyok én, és azon kívül van mindenki más. Olyan nálunk nincs, hogy „mi együtt” vagy „ez a miénk”, amire vigyáznunk kellene. Szépíthetjük a környezetünket, de a fejekben valami egészen más zajlik. Ott kellene tereprendezést végezni. Az nem kerülne pénzbe sem.