Jó reggelt, Vas vármegye!

Elevenen él még benne az a megrökönyödés, amit akkor érzett, amikor egyetemistaként egy napközis táborban egy kislány életében először így szólította meg: Néni, fésülj meg! Soha nem hívták korábban néninek, ugyanakkor mégis volt a dologban valami bizsergetően jó érzés: a kisgyerektől felé áradó feltétlen bizalom. Azóta generációk nőttek fel a keze alatt, sőt maga is nagymama lett. Külseje is hordozza már az idő nénisítő ecsetvonásainak nyomait. Közben azonban bőven volt alkalma megtapasztalni, hogy néninek lenni nem is olyan rossz. Az öregedő külső mellé ugyanis nem kötelező lélekben is öregedni. Olyan néninek lenni, aki kijárja az ugróiskolát, aki békát fog az unokájának és benne van minden huncutkodásban, olyannak lenni igenis jó móka.