Tinédzserek pandémia után - Érzékeny időszakban érte el a kamaszokat a Covid-járvány

Azon túl, hogy borzasztó volt a pandémia, amit együtt át kellett élnünk, egyéni drámákat is hozott. Mindennapjaink része lett a félelem, megszűntek emberi kapcsolódások, az önmagunkból és az egymáshoz való kötődésből való visszatöltődés lehetősége. Mindez máig jellemző, és kifejezetten érinti a kamaszokat – mondja el a vaol.hu podcastadásában Egeresi Ildikó. 

A szakember szerint minden bizonnyal az iskoláskorú fiatalok a legnagyobb vesztesei a járványidőszaknak, hiszen fontos személyiségfejlődési szakaszukban fosztotta meg őket a Covid az egymástól való tanulás lehetőségétől. A vaol.hu oldalon meghallgatható beszélgetésben példát is hozott: nem ritka, hogy tizenévesek azt mondják: jobb volt otthon egyedül a pandémia idején, mint az iskolában. Szerinte elkeserítő, hogy van olyan fiatal, akiben megfogalmazódik a hiábavalóság érzése, akár az öngyilkosság gondolata, és hogy a természetes testi és lelki fejlődésük nem egyszer eltorzult, zsákutcába indult el. 

– A kapcsolatok beszűkülése nem csak a kamaszokra jellemző: amikor felnőttként a saját szüleink, gyermekként a nagyszülők látogatását veszélyesnek gondoltuk, hogyan tudtunk volna kapcsolódni idegenekhez? – veti fel. A rettegés, a félelem, a tény, hogy a közelségünk bárkire veszélyt jelent, sokakat elszigetelt és ellehetetlenítette a természetes kapcsolódást. Az egyedül élő embereknek pedig még nehezebb nyitni, bizalmat érezni – mindez sok munkát ad a szakembereknek, erősítette meg.